Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Ficsor Mihály: A használati mintaoltalmi törvény tervezetéről
20 6. sz. Melléklet 1990/12 - SzKV kor — a tervezet szerint — a hasznosításhoz szükséges mértékben a gátló mintaoltalomra kényszerengedélyt kell adni. Ebben idáig nincs is semmi szokatlan. Fejtörést csak az a helyzet okozhat, ha ez a függőségi viszony szabadalom és használati mintaoltalom közt alakul ki. E tekintetben a törvénytervezet csak „egyirányú közlekedést” tesz lehetővé: a gátló mintaoltalomra vonatkozóan megengedi — a hasznosításhoz szükséges mértékben — kényszerengedély adását, ha a szabadalmazott találmány a mintaoltalom megsértése nélkül nem hasznosítható. Ugyanakkor a tervezet nem tartalmazza a szabadalmi törvény olyan módosítását, amelynek értelmében a szabadalomra kényszerengedély lenne adható valamely használati mintaoltalommal fennálló függő viszony folytán. Indokolatlan lenne ugyanis a nagyobb műszaki, gazdasági, szellemi ráfordítást képviselő szabadalmazott találmányokhoz fűződő kizárólagos jogot a tipikusan alacsonyabb színvonalú megoldásokra vonatkozó mintaoltalom alapján szerzett kényszerengedéllyel korlátozni. Kényszerengedély-kérés lehetőségének hiányában a valamely szabadalomtól függő használati mintaoltalom jogosultja csak a szabadalmassal történt megállapodás alapján hasznosíthatja majd mintáját. A törvénytervezet szerint egyébként a használati mintaoltalomra a minta hasznosításának elmulasztása okán kényszerengedély nem adható. A mintaoltalmi ügyekben való eljárás szabályait, illetve fórumrendszerét a törvény tervezete a hatályos magyar szabadalmi jogszabályokhoz igazítja. Kiemelésre érdemes eltéréseket várhatóan csak az érdemi vizsgálat terjedelme, valamint a használati mintaoltalmi és a szabadalmi, illetve a használati mintaoltalmi és az ipari mintaoltalmi bejelentések „átalakíthatósága” tekintetében tartalmaz majd a törvény. Az oltalom megalapozottságához, illetve az oltalom gyors és egyszerű megszerzéséhez fűződő érdekek közti egyensúly megtalálása, azt hiszem, a használati mintaoltalmi jogszabályok Achilles-sarka. Az OTH elképzelései szerint hazai viszonyaink és lehetőségeink mellett ezt az egyensúlyt egy olyan — inkább bejelentésinek nevezhető — rendszer szolgálhatja majd leghatékonyabban, amely a bejelentésnek pusztán alaki szempontú vizsgálatát egyes érdemi feltételek vizsgálatával egészíti ki; ugyanakkor azoknak a feltételeknek az oltalom megadása előtti vizsgálatától eltekint, amelyeknek a műszaki-jogi mérlegelése, megítélése hosszabb időt venne igénybe. Az oltalmazhatósághoz szükséges újdonság és feltalálói lépés meglétét ennek megfelelően az OTH a bejelentési eljárásban nem vizsgálná. Ezeknek a feltételeknek az „ellenőrzésére”, vitatására a megsemmisítési eljárásokban kerülhet sor. így az oltalom megalapozottsága végső soron csak a jogvitákban tisztázódhat ugyan, de ez a megoldás ezáltal takarékos is: csak a ténylegesen érvényesített vagy legalábbis a piaci versenytársak által észlelt és vitatott oltalommal védett mintát teszi teljes körű — az újdonság és a feltalálói lépés oltalmi feltételére is kiterjedő — vizsgálat tárgyává. Belátom, hogy ez a megoldás szokatlan a mai magyar iparjogvédelmi rendszerben, s hogy feltehetően gondokat fog okozni — többek közt — a szolgálati alkotók díjazása vagy a gazdasági társaságok létrehozásakor, gazdálkodó szervezetek társasággá alakulásakor szükséges vagyonértékelés terén. Mégis úgy gondolom, hogy a gyors oltalomszerzés lehetősége olyan jelentős előnyökkel jár, amelyek ellensúlyozzák e hátrányokat. Nem is szólva arról, hogy a használati mintaoltalomról szóló törvény nem lesz egyedül e „szokatlanságával”: a másik készülő törvénytervezet szerint a mikroelektronikai termékek topográfiájának oltalmát gyakorlatilag „tisztán” bejelentési rendszerben, egyetlen érdemi feltétel vizsgálata nélkül meg lehet majd szerezni. S végül, ha nem fárasztóm még túlságosan Önöket, szólnék pár szót a használati mintaoltalmi és a szabadalmi, illetve ipari mintaoltalmi bejelentések eljárási viszonyáról. A törvénytervezet — a bejelentői érdekek szolgálatában — lehetővé teszi olyan használati mintaoltalmi bejelentés benyújtását, amely egy korábban tett, azonos tárgyú szabadalmi vagy ipari mintaoltalmi bejelentésen alapul, abból származtatják. Az ilyen bejelentést a tervezet származtatott használati mintaoltalmi bejelentésnek nevezi. E származtatásnak természetesen csak akkor van értelme, ha a származtatott bejelentés a korábban tett bejelentés elsőbbségét és bejelentési napját megőrizheti. A tervbe vett szabályozás szerint szabadalmi bejelentésből a bejelentési eljárás során bármikor lehet használati mintaoltalmi bejelentést származtatni. A végső határidő azonban az ügydöntő határozat jellegétől függ: ha a bejelentésre szabadalmat ad az OTH, akkor a származtatás lehetősége a határozat jogerőre emelkedésével elenyészik. Megadott szabadalmat nem lehet majd használati mintaoltalmi bejelentéssé, illetve használati mintaoltalommá alakítani. Ha pedig a szabadalmi bejelentést elutasítják, akkor a határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül még lehetősége van a bejelentőnek arra, hogy szabadalmi bejelentését — származtatással — használati mintaoltalmi bejelentésbe „mentse át”. A származtatásra vonatkozóan természetesen a bejelentőnek elsőbbségi nyilatkozatot kell benyújtania — a jelzett határidőkön belül —, s abban kell igényelnie használati mintaoltalmi bejelentése számára a szabadalmi bejelentést megillető elsőbbséget. A származtatás lehetőségének végső és értelemszerű korlátja a használati minták oltalmi ideje: ezért a szabadalmi bejelentés napjától számított tíz év elteltével a származtatás lehetősége akkor is kizárt, ha egyébként az imént említett határidők még nyitva állnak. A származtatással kapcsolatos határidők — mint elsőbbségi természetű határidők — elmulasztása miatt az igazolás lehetőségét a tervezet kizárja.
