Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Ficsor Mihály: A használati mintaoltalmi törvény tervezetéről
1990/12 - SzKV 6. tz. Melléklet 19 mondván, hogy a feltalálói lépés kifejezés nem egyértelmű, értelmezésével kapcsolatban nehézségek adódhatnak. Az alkotó tevékenység meghatározását pedig vagy elhagyandónak minősítették — utalva arra, hogy az a német jogban is hiányzik —, vagy pedig arra nézve a következőt javasolták: „alkotó tevékenységen alapszik a minta, ha kidolgozásához önálló szellemi tevékenységre volt szükség”. Az OTH által javasolt szöveg ezzel ellentétben az, hogy: „feltalálói lépésen alapul a minta, ha a technika állásához képest a mesterségben járatos személy számára nem nyilvánvaló”. Nemcsak azért tartom az OTH-változatot szerencsésebbnek, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, hanem azért is, mert számomra az alkotó tevékenységet vagy az alkotó szellemi tevékenységet az önálló szellemi tevékenység ismérvével meghatározni tautologikus kísérletnek, idem per idem magyarázatnak tűnik. Igaz továbbá, hogy az alkotói színvonal ismérvének definíciója hiányzik a német jogból, viszont számos más állam — pl. Japán, Kína —jogszabálya nem rest a használati minta oltalmazhatóságához szükséges alkotói teljesítmény meghatározásával bíbelődni. S végül: „a mesterségben járatos személy” fogalma olyasmi, amivel a jog szeret eljátszani. A jog szeret elvont személyeket maga elé képzelni, s szereti az ő magatartásukat, tudásukat zsinórmértékül állítani. Ezt megtette már a római jog a maga „bonus et diligens pater familias”-ával, s megtette a magyar szabadalmi jog a maga „szakemberével” is. Sőt, az 1943-as magyar tervezet szintén a zsinórmérték eltérő mivoltában kísérelte meg kifejezni a szabadalmazható találmány és az oltalmazható minta közti szintkülönbséget, amikor a „szabadalmazható találmány mértékéül a szakértő tudását, a használati minta színvonalának mértékéül az illető mesterségben járatos iparos tudását” állította be. A feltalálói lépésről még annyit szeretnék megjegyezni, hogy természetesen a technika állásának teljes kiterjesztésű értelmezése a feltalálói lépés szempontjából nem alkalmazható. Ez a fikció ugyanis valójában az elsőbbség időpontjában hozzá nem férhető ismereteket minősít bárki számára hozzáférhetőnek. Ennyiben tehát a feltalálói lépés megítélésekor a technika állását szűkebben — a ténylegesen bárki számára hozzáférhető ismeretekre korlátozva — kell értelmezni. S végül a harmadik oltalmi feltételről, az ipari alkalmazhatóságról pár szót. Az ipari alkalmazhatóság a szabadalmazható találmány fogalmának is nemzetközileg széles körben elismert eleme. Nem cél, hogy az ezzel kapcsolatban kialakult, nemzetközileg elfogadottnak tekinthető értelmezéstől bármiben is eltérjünk. Ennek megfelelően a magyar törvény tervezete szerint iparilag alkalmazható a minta, ha valamely iparágban — ideértve a mezőgazdaságot is — előállítható vagy használható. A nemzetközi gyakorlattal — különösen a Párizsi Uniós Egyezménnyel — összhangban az ipari alkalmazhatóság szempontjából az ipari jelleget a lehető legtágabban kell érteni. A tervek szerint a törvény az oltalomból való kizárásként csak az ún. közrendi klauzulát tartalmazná, követve azt az elvet, hogy lehetőleg minden oltalmazható legyen, ami az oltalom tárgyának és feltételeinek megfelel. A következőkben a törvénynek csak azokról a rendelkezéseiről szólnék, amelyek hatályos szabadalmi jogunktól eltérnek. Ez valószínűleg némiképpen töredékessé teszi majd előadásomat, amiért elnézést kérek. Mentségemre szolgáljon, hogy ez a fajta fragmentálie szerkezet magát a törvénytervezetet is jellemzi: hiszen számos helyen önálló szabályok alkotása helyett a szabadalmi jogszabályok megfelelő alkalmazására szólít. A használati mintaoltalomnak nem lesz ideiglenes formája, tekintettel arra, hogy a törvény tervezete a bejelentési eljárásban nem intézményesíti a közzétételt. A használati mintaoltalom oltalmi ideje a szabadaloménak a fele: tíz év lesz. Az elképzelések szerint a használati mintaoltalom ugyanolyan tartalmú kizárólagos hasznosítási jogot jelent majd, mint a szabadalom. Többletet — nyilván csak ideiglenesen, a szabadalmi törvény módosításáig — csak az jelent, hogy ez a kizárólagos hasznosítási jog a minta szerinti termék behozatalára is ki fog terjedni. Ezt elsősorban az ipari tulajdon tárgyainak hathatós, az eddigieknél hathatósabb, akár közhatalmi cselekményekkel való védelme iránti nemzetközi igény indokolja. A mintaoltalom terjedelmét az igénypontok határozzák majd meg — a tervek szerint. A mintaoltalom terjedelmét illetően azonban a törvénytervezet jelentős újdonsággal, az ekvivalencia-elv bevezetésével áll elő. így a használati mintaoltalom — a tervezet szerint — nemcsak az olyan termékre terjed majd ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul, hanem az olyanra is, amelyben egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű jellemzővel helyettesítettek. Ezáltal az oltalom nem lesz megkerülhető egyenértékű — ekvivalens — jellemzők alkalmazásával, s az ilyen jellemzőket tartalmazó termék jogosulatlan hasznosítója bitorlónak minősül. Az oltalom ilyen értelmű megerősítése feltétlenül növelni fogja a szellemi tőkét befektetők biztonságát és bizalmát, és csökkenti majd az oltalom kijátszhatóságát. A javaított jellemzők tekintetében a törvénytervezet megmarad a hatályos szabadalmi jogban alkalmazott megoldásnál: ennek megfelelően a mintaoltalomból eredő díjigényt nem érinti majd, ha a termékben egy vagy több igényponti jellemzőt a mintaoltalom jogosultja, illetőleg a minta feltalálója által a hasznosító rendelkezésére bocsátott javított jellemzővel helyettesítenek. Ha a mintaoltalomban részesülő minta másik mintaoltalom megsértése nélkül nem hasznosítható, ak
