Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Ficsor Mihály: A használati mintaoltalmi törvény tervezetéről
18 6. tz. Melléklet 1990/12 - SzKV Ennek megfelelően a mintát akkor kell majd újnak tekinteni, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állása mint jogi terminus technicus teszi lehetővé az alkotói színvonal — tehát a feltalálói lépés követelményének — külön törvényi előírását. Az oltalmazható mintával szemben az újdonság terén is várhatóan enyhébb követelményt támaszt majd a törvény: igazodva a több állam használati mintaoltalmi jogszabályában a belső ipar érdekében alkalmazott megoldáshoz, az oltalmazhatósághoz az ún. relatív világviszonylatban vett újdonságot fogja megkövetelni. Míg tehát a szabadalmi jogban az újdonságrontás formája közömbös, s bármely technikailag lehetséges formában bekövetkezhet, továbbá bármely újdonságrontási, nyilvánosságra jutási forma esetén abszolút értelemben vett világviszonylatban kell az újdonságot felfogni, addig a használati mintát csak akkor kell majd a technika állásához tartozónak tekinteni, ha írásbeli közlés vagy belföldi gyakorlatbavétel révén bárki számára hozzáférhetővé vált. Ez protekcionista szabály, amelynek visszájára fordítása azt jelenti, hogy a használati minta újdonságát a bárhol történt szóbeli közlés és a külföldi nyüvános gyakorlatbavétel nem rontja le. Ebből a szempontból különösen kényes a szóbeli, illetve az írásbeli közlés elhatárolása. Az OTH értelmezése szerint írásosnak tekintendő a mintát olyan adathordozón — bármilyen műszaki vagy vegyi úton — rögzítő közlés, amelynek közvetlen megtekintése alapján a minta megvalósítható. Ilyen pl. a mintáról készült rajz vagy fénykép is. A technika állásának ún. teljes kiterjesztésű értelmezését követve a magyar törvény tervezete a technika állásához tartozónak s így az újdonság körében vizsgálandónak minősíti az olyan korábbi elsőbbségű használati mintaoltalmi vagy szabadalmi bejelentéseket, amelyeknek az OTH hatósági eljárásában való közzétételére, illetve meghirdetésére a későbbi elsőbbségű használati mintaoltalmi bejelentés elsőbbségét követően kerül sor. Ez a fikcióval élő megoldás a hatályos magyar szabadalmi jog igényrontási koncepciójától nemcsak abban tér el, hogy az oltalomból való kizárások helyett az oltalmi feltételek körében helyezkedik el, hanem lényeges tartalmi kérdésekben is: a) Míg az igényrontás esetén a megoldások egyezőségét az igénypontok alapján kell megállapítani, addig a technika állásának teljes kiterjesztésű értelmezése szerint a bejelentések egész tartalma a technika állásához tartozik, s így újdonságrontó. b) Az igényrontás — mint az oltalmazhatóságot kizáró ok — rendeltetése a kettős szabadalmaztatás megakadályozása, s ezért csak a megadott oltalom lehet igényrontó hatású. A technika állásának teljes kiterjesztésű értelmezése pedig — miközben a kettős oltalmazást is kizárja — az újdonság megítélésében érvényesül: ezért az újdonságrontó hatást nem az oltalom megadásához, hanem a bejelentés hatósági publikálásához köti. Az olyan bejelentők érdekében, akik tájékozatlanságból, az oltalmazhatóság esélyeinek helytelen felbecsülése folytán vagy egyéb okból az elsőbbség — tipikusan a bejelentés — időpontja előtt hozzák nyilvánosságra a mintát, vagy akiknek a mintája jogsértés következtében jut nyilvánosságra, a használati mintaoltalomról szóló törvény feltehetően bevezeti az ún. türelmi idő kedvezményét, biztosítva ezáltal azt, hogy az említett módon való nyilvánosságra jutás — meghatározott ideig — ne akadályozza újdonságrontó körülményként a bejelentő oltalomszerzését. A jogbiztonság szempontjából azonban csak viszonylag rövid időre — hat hónapra — visszamenőleg engedhető meg ez a kedvezmény. A feltalálói lépés párja a magyar szabadalmi jogban — annak modernizálását követően — feltehetően a feltalálói tevékenység lesz. Ezen a téren különösen nagy jelentősége van a kétfajta oltalom pontos elhatárolásának: a használati mintaoltalom egyik lényegadó ismérve, létezésének egyik alapvető indoka az, hogy a szabadalmazható találmány színvonalát el nem érő alkotásokat is védelemben részesíti. Hogyan lehet mégis a szabadalmazható találmány és az oltalmazható használati minta alkotói színvonala közt különbséget tenni? A viszonyítási alap az alkotói színvonal megítélésekor a technika állása. Ehhez képest nem lehet nyilvánvaló az oltalmazható megoldás. A kérdés csak az, lehet-e a nyilvánvalóságon belül különböző szinteket megkülönböztetni, s főleg lehet-e a szinteket a gyakorlatban értelmezni, kezelni. Mond-e valamit az, hogy valami közvetve vagy közvetlenül nyüvánvaló, vagy éppenséggel az, hogy nagyon vagy nem nagyon nyilvánvaló. Bizonyára. Csak éppen az ilyen nyelvészkedésekkel a joggyakorlat keveset tud kezdeni. Ezért a jogszabályelőkészítésben résztvevők a kérdést úgy próbálták feltenni: ki számára nyilvánvaló vagy nem nyilvánvaló a megoldás — a technika állásához képest. Szóval a zsinórmértéket próbáltuk eltérően meghúzni, s úgy találtuk, hogy a szabadalmi jog szakembere helyett a mesterségben járatos személy szempontjából kell megítélni — a technika állásához képest — a minta nyilvánvalóságát. „A mesterségben járatos személy”? Nos, meg kell mondanom: e kategória megosztotta a szakmai egyeztetésbe bevontakat. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület munkacsoportjának tetszett, jól használható és értelmezhető fogalomnak ítélték, s máris nekifogtak az értelmezésnek: szerintük a mesterségben járatos személy tudása nemcsak színvonalában, hanem minőségében is különbözik a szakemberétől: a gyakorlati felkészültségnek nagyobb szerep jut benne az elméletinél. A Danubia Szabadalmi és Védjegyiroda Kft. viszont mind a „feltalálói lépés”, mind pedig a „mesterségben járatos személy” fogalmát illetően aggályait fejezte ki. A feltalálói lépés helyett az „alkotó szellemi tevékenység” vagy az „alkotó tevékenység” kifejezések használatát javasolták,
