Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Ficsor Mihály: A használati mintaoltalmi törvény tervezetéről
1990/12 - SzKV 6. sz. Melléklet 17 S ha szabad a régiek bölcsességét egy másik fontos szemponttal kiegészíteni, akkor hozzáteszem, hogy a minta fogalmának lényegadó ismérve a kész termék alapján való utánozhatóság: a mintát különösen azért kell jogi védelemben részesíteni, mert — a termelési eljárásokkal ellentétben — a mintával érintett termék, tárgy forgalombahozatala után lényegében nem tartható titokban. A titokhoz mint tényhez fűződő kizárólagosság lehetőségének hiánya miatt szükséges a műszaki-fejlesztési ráfordítások elsajátítása ellen a jogi oltalom eszközét segítségül hívni. A forgalomba hozott termék a kialakítás, a szerkezet, a részek elrendezése alapján ismerhető meg és utánozható. A jogi oltalomnak tehát e tekintetben kell az elsajátítással szemben érvényesülnie. Ezért tekinthető a használati mintaoltalom közvetlen tárgyának a valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás. Az OTH álláspontja szerint ilyen megoldásnak minősülnek nem csupán a hagyományos értelemben vett konstrukciós, hanem pl. az elektromos kapcsolások elrendezésére vonatkozó megoldások is, hiszen ez utóbbiak megismerése is elegendő a reprodukáláshoz. A tervek szerint a törvény — a külföldi jogokban követett módszerrel összhangban — értelmező jelleggel és példálózóan felsorol néhány olyan műszaki-szellemi eredményt, amelyek az oltalom tárgyánál fogva egyébként sem részesülhetnének használati mintaoltalomban, azonban a joggyakorlat biztonsága és kiszámíthatósága érdekében külön nevesítésük szükségesnek tűnik. Ezeket a szellemi alkotásokat tehát a törvény nem az oltalomból zárja ki — mert ehhez az kellene, hogy külön törvényi rendelkezés hiányában egyébként oltalmazhatok legyenek —, hanem csak azt állapítja meg, hogy a használati mintaoltalom tárgykörén kívül esnek. így nem részesülhet majd használati mintaoltalomban a termék esztétikai kialakítása. Az ipari terméknek a kelendősége fokozására kialakított esztétikai formáját külön oltalmi forma, az ipari mintaoltalom védi. A használati mintaoltalom ezzel szemben a technikai, funkcionális jellemzőkre vonatkozik. Nem részesülhetnek továbbá használati mintaoltalomban az állat- és növényfajták mint élőlények, továbbá határozott alak hiányában a porok és a folyadékok. El kell mondjam, hogy a jogszabálytervezetek „nyers” szövegének véleményezése során a Danubia Szabadalmi és Védjegyiroda Kft. részéről javaslat hangzott el a használati mintaoltalomnak a vegyi úton előállított termékekre és a gyógyszerekre való kiterjesztésére. Javaslatuk indokaként az NSZK-ban 1990. július 1-jén hatályba lépett ilyen tartalmú törvénymódosításra, valamint arra hivatkoztak, hogy a termékoltalmat előbb vagy utóbb Magyarországon is be fogják vezetni. A magyar törvény — legalábbis az OTH elképzelései szerint — ettől el fog tekinteni. Ennek a következő okai vannak: a) Bizonytalan, hogy a magyar szabadalmi jogban mikor szűnik meg a vegyi termékeknek és a gyógyszereknek az oltalomból való kizárása. A szabadalmi törvény ilyen értelmű módosítása előtt pedig különös és következetlen lépés lenne e területen lehetővé tenni a használati mintaoltalmat. b) Kétséges azonban az is, hogy a magyar ipar érdekeire tekintettel akár a szabadalmi törvény módosításával egyidejűleg célszerű lenne-e megtenni azt a lépést, amelyet a nyáron az NSZK-ban megtettek. A használati mintaoltalom mint jellegzetes nemzeti oltalmi forma ugyanis nem áll olyan mértékben a nemzetközi érdeklődés középpontjában, mint a szabadalom. Nem tárgya semmiféle harmonizációs munkának, nem támasztanak igényeket vele kapcsolatban a GATT-ban sem. Jelentős nemzetközi figyelem és nyomásgyakorlás hiányában pedig értelmetlen lenne a hazai gyógyszer- és vegyipart a szabadalmazható találmány szintjét el nem érő megoldásokra vonatkozóan is kitenni a külföldiek által szerzett oltalom gátló hatásának. c) S végül: igaz ugyan, hogy a minta fogalmával nem összeegyeztethetetlen a gyógyszerek, a vegyi úton előállított termékek mintaként való oltalmazása — különösen akkor, ha a kész termék alapján való utánozhatóságot várjuk el a mintától —, mégis az ezzel kapcsolatos, kellően kiterjedt joggyakorlat hiányában még kedvező gazdasági és jogi feltételek mellett is célszerű lenne várni, míg az NSZK-ban tett úttörő lépés tapasztalatai „beérnek”. Véleményem szerint a használati mintaoltalmat a magyar iparjogvédelmi rendszer mint trójai falovat kénytelen befogadni: tudván, hogy az új törvény, ha nem is a vár lerombolásának, de alapos átépítésének tervét hozza magával. Nem sokára a falak hozzá igazodnak, s a lakók az ő nyelvét beszélik. S nem azért, mintha önmagában olyan erős volna, hanem azért, mert a bástyákon túli világ, a várfalakon kívüli nagy nemzetközi hadsereg szavát hozza. Ez talán legjobban a használati minta oltalmi feltételeiben érhető tetten. A magyar törvény tervezete szerint a valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás akkor részesülhet használati mintaoltalomban, ha új, iparilag alkalmazható, valamint ha feltalálói lépésen alapul. Ebből máris látszik, hogy az újdonság ismérvétől az alkotói színvonalé elválik majd. Az újdonság marad objektív fogalom, az alkotás színvonala pedig önálló kritériummá lesz. Ez a megoldás nem a hatályos magyar szabadalmi joggal, hanem a nemzetközi tendenciákkal áll összhangban. Magának az újdonságnak mint oltalmazhatósági feltételnek a meghatározásában is jelentős eltérések várhatók a hatályos magyar szabadalmi joghoz képest. A használati mintaoltalomról szóló törvény a tervek szerint bevezeti a technika állásának fogalmát, annak teljes kiterjesztésű értelmezésével együtt, továbbá intézményesíti az ún. türelmi idő kedvezményét.
