Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Áttekintés az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi rendszerének történetéről, első szabadalmi törvényének 200 éves évfordulója alkalmából
26 4. sz. Melléklet 1990/8 - SzKV DR. BOBROVSZKY JENŐ / / Áttekintés az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi rendszerének történetéröl első szabadalmi törvényének 200 éves évfordulója alkalmából George Washington elnök 1790 április 10-én írta alá azt a törvényt, amely megteremtette az amerikai szabadalmi rendszer alapjait. Ennek a törvénynek alkotmányos gyökerei voltak, mivel az USA 1789-ben hatálybalépett Alkotmánya I. cikk 8. bekezdése hatalmazta fel a Kongresszust, hogy a tudomány és a hasznos mesterségek előmozdítása érdekében korlátozott ideig kizárólagos jogokat biztosítson a szerzőknek és a feltalálóknak megfelelő írásaikra és találmányaikra. Az amerikai szabadalmi rendszernek az elmúlt 200 éves története két alapvető tanulságot kínál. Az egyik az, hogy a szabadalmi rendszer a politikai demokrácia és a piacgazdaság viszonyai között a találmányok ösztönzésének történelmileg bizonyítottan a leghatékonyabb, egyre növekvő jelentőségű formája, a másik pedig az, hogy egy szabadalmi rendszer a hagyományos elvek és formák őrzése mellett is képes lehet választ adni a technikai fejlődés kihívásaira. A következőkben röviden, jelzésszerűen áttekintjük az amerikai szabadalmi rendszer fejlődésének leglényegesebb mozzanatait. Az amerikai brit gyarmatokon már 1790 előtt is adtak szabadalmakat. A történelmi feljegyzések szerint az első szabadalmat 1641-ben adták Massachusettsben Samuel Winslownak só előállítására. Ezeknek az eseti szabadalomengedélyezéseknek azonban nem voltak törvényes alapjai, és így a feltalálóknak sem volt alanyi joga a szabadalomra. A szabadalom engedélyezése a brit gyarmatok kormányzóinak eseti, diszkrecionális mérlegelésén alapult. Az 1790. évi szabadalmi törvény, amely éppen úgy, mint az Egyesült Államok, a modern politikai forradalmak első terméke, abban jelentett döntő változást, hogy a feltaláló alanyi jogává tette, megteremtette a szabadalom iránti igényét. A törvény szerint bármely, korábban nem ismert vagy nem alkalmazott hasznos műre, gyártmányra, szerkezetre, gépre vagy eszközre, illetve azok javítására lehetett szabadalmat igényelni. A szabadalmi bejelentéshez leírást, rajzokat és — lehetőség szerint — modellt is kellett csatolni. A szabadalmat engedélyező Testület az államtitkárból, a hadügy titkárából és a főügyészből állt. Az amerikai szabadalmi rendszer első irányítója államtitkárként Thomas Jefferson volt, aki — bár általában ellensége volt a monopóliumoknak — erősen hitt a feltalálók számára adott korlátozott monopóliumok értékében. A feljegyzések szerint Jefferson egyben az első amerikai szabadalmi elbíráló is volt, aki az első időszakban személyesen vizsgálta a Testülethez benyújtott szabadalmi bejelentéseket. A találmányok iránti érdeklődését elevenen tartotta, hogy maga is sokoldalú feltaláló volt — pl. az ekével kapcsolatos egyik találmányáért a Francia Akadémiától kitüntetést is kapott —, bár szabadalmat nem igényelt találmányaira. A Testület akkor adhatott szabadalmat, ha a találmányt vagy felfedezést kellően hasznosnak és fontosnak értékelte. A Testület az oltalom időtartamát minden egyes szabadalom esetében egyedileg határozta meg, de az nem haladhatott meg 14 évet. A Testület döntése ellen nem lehetett fellebbezni. Az első amerikai szabadalmat 1790 július 31-én adták Samuel Hopkins részére. A szabadalmi okiratot George Washington elnök, Edmund Randolph főügyész és Thomas Jefferson államtitkár írták alá. 1790 és 1793 között 55 szabadalmat engedélyeztek. 1793-ban a szabadalmi törvény lényegesen változott és az általa bevezetett új rendszer 43 évig maradt érvényben. Kihagyták a törvényből azt a követelményt, hogy a találmánynak „kellőképpen hasznosnak és fontosnak kell lennie" és az elővizsgálati rendszert regisztrációs, bejelentési rendszerrel helyettesítették. Nem vizsgálták tehát a bejelentés tárgyának újdonságát és hasznosságát, hanem a szabadalmat bárkinek megadták, aki a megfelelő bejelentést megtette és az illetéket megfizette, A szabadalom engedélyezése egyszerű hivatalnoki funkcióvá vált. A szabadalmi Testületet megszüntették és a szabadalomengedélyezés jogát az államtitkárra ruházták. Külföldiek nem igényelhettek szabadalmat. * 1800-ban az amerikai kormány Philadelphiából Washingtonba települ és vele együtt költözik a State Department részeként a Szabadalmi Hivatal is. 1802-ben a Szabadalmi Hivatal külön szervvé válik és 1810-től külön épület (Blodgett's Hotel) 4 szobájába költözik, költözik. 1815-ben, miután a britek felégették Washingtont, a Capitol restaurálása idején a Kongresszus a Szabadalmi Hivatal épületében tartotta üléseit. 1835-ben a Szenátus bizottságot küld ki a szabadalmi jog továbbfejlesztési lehetőségeinek tanulmányozására. A John Ruggles szenátor által vezetett bizottság szerint: „A Szabadalmi Hivatal több mint 40 évig szabadalmat adott minden bejelentésre anélkül, hogy vizsgálta volna a találmány érdemét és újdonságát. Az engedélyezett szabadalmak közül sok az értéktelen és érvénytelen, amelyek ütköznek egymással és ebből számos per keletkezik. Terjed a csalás. Egyesek lemásolják a meglévő szabadalmakat és kisebb változtatások alapján szabadal-
