Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet

1990 / 4. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: Az 1989. évi hazai találmányi és újítási tevékenység a statisztikai adatok tükrében

14 4. и. Melléklet 1990/8 - SzKV Év A díjazás alap­jául szolgáló pénzben mért hasznos eredmény (mFt) Díjazott Jjítók száma (ffi)' s Díjazott , újítások száma összesen (db) Kifizetett újítási di j^k (mFt) Egy díjazott íiji'tö részére kifizetett újítási díj (Ft/fö) Egy díjazott újításra es^ kifizetett újítás díj (Ft/db) 1986 7.155 102.816 59.272 452,1 4.397 7.628 1987 11.179 124.356 69.023 783,4 6.300 Ц.350 1988 7.024 82.624 45.691 579,2 7.011 12.677 1989 8.114 56.485 32.420 712,2 12.609 21.968 + nem gyűjtött adat 4. az Újítások díjazása Az újítások eszmei illetve kalkulatív díjazására vonat­kozó 1989. évi adatokkal nem rendelkezünk, de 1988- ban az újítások több, mint háromnegyedét eszmei ala­pon díjazták. Az ezekből származó előny nem számsze­rűsíthető és kimutatható, de növeli a hasznosításból szár­mazó eredményt. A díjazott újítók számának alakulása érzékletesen kö­veti az újítási jogszabályok, illetve gazdasági szabályozók változását. Megfigyelhető, hogy 1984-ben másfélszere­sére emelkedett az újítási díjban részesülők száma az előző évhez képest. Ezt követően az 1983. évi szint alá csökkent a létszámuk. Az í987-ben 21 százalékos növe­kedést 1988-ban 34 százalékos visszaesés váltotta fel. Az elmúlt évben tovább folytatódott a csökkenés, 32 szá­zalékkal. Mindez azt jelenti, hogy 1989-ben feleannyi újító díjazására került sor, mint 1987-ben. Az újítások díjazása kevésbé hullámzó, számuk ala­kulásában csak a SZJA rendszerrel kapcsolatos változá­sok éreztetik hatásukat. Az 1988. évi visszaesés itt is 34 százalékos volt. Nagyjából hasonló mértékben — 29 százalékkal csökkent az újítások díjazása az elmúlt évben. A kifizetett újítási díjak növekedési üteme (73 szá­zalék) 1987-ben meghaladta a hasznos eredményét is (56 százalék), (lásd 5. ábra) • E jelentős mértékű kifizetések okai a következők voltak: — a vállalatok igyekeztek maximálisan kihasználni a díjazásra vonatkozó lehetőségeket, — a dolgozók részéről ángy nyomás jelentkezett a kifizetéseknek még 1987-ben történő végrehajtására, hiszen a következő évben már a díjnak csak töredékét kapták volna kézhez, — 1987-től lehetőség nyílt az újítási (és vele össz­hangban a közreműködői) díjak költségként történő elszámolására. 5. ábra: Az újítási tevékenység gazdasági adatainak alakulása A = kalkulált eredmény В = kifizetett újítási díjak A korábbi szabályozás rontotta a kollektíva, és ezáltal a vállalat érdekeltségét a díjazásban, tehát aka­dályozó tényezőként működött. Az új elszámolás révén a vállalaton belüli gátló tényezők egyik lényeges össze­tevője szűnt meg. (Az újítások díjazásában ellenható tényezőként működnek egyrészt a vállalatok egyre szűkülő anyagi lehetőségei, másrészt a vezetők kellő érdekeltségének hiánya. Természetesen kérdéses, hogy milyen szinten érdemes a vezetőket érdekeltté tenni a díjazásban (hasznosításban), hiszen az esetleges válo­gatás nélküli díjazás a minőségi színvonal lazulásához vezethet.) Az újítási díjak költség terhére történő elszámolása kb, felébe került a vállalatoknak a díjat korábban ter­helő adók elmaradása miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom