Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: Az 1989. évi hazai találmányi és újítási tevékenység a statisztikai adatok tükrében
1990/8 - SzKV 4. sz. Melléklet 15 A kifizetett újítási díjak 1989-ben 23 százalékkal emelkedtek, ami meghaladta a hasznos eredmény növekedési ütemét. Mindez azt jelzi, hogy a vállalatok magasabb díj kulcsokat állapítottak meg az újítási díjszerződésekben. Az újítók egyénenként 12.609 forintot kaptak átlagosan ami 80 százalékkal több, mint az 1988. évi 7.011 forint/fő bruttó újítási díj. Fenti növekedés annak köszönhető, hogy az újítási díjak emelkedése a díjazott újítók számának mérséklődése mellett ment végbe. Hasonló okok miatt növekedett több, mint 9.000 forinttal a díjazott újítások egységére eső átlagos újítási díj. A következőkben megvizsgáljuk, hogy az újítók egyénenként milyen tényleges összegű kifizetésben részesültek az elmúlt három évben. A számításoknál csak a rendelkezésre álló átlagos adatokat tudtuk felhasználni. Az egy főre eső átlagos újítási díj 1987-ben kb. 6.300,-Ft volt. Tekintettel arra, hogy a 70 ezer Ft alatti kifizetések mentesek voltak a jövedelemadó alól, az újítók többsége nem adózott. Az újítási díj után nyugdíjjárulékot sem kellett fizetni. Ez?el szemben az 1988. évi egy főre eső átlagos újítási díj 7.011.—Ft, a foglalkoztatottak bruttó havi átlagkeresete 8.893,— Ft volt, az iparban dolgozóké 9,416,—Ft. (7). Mivel a díjazott újítók 65 százaléka az ipari ágazatokban található, a következőkben 9.200,—Ft-os havi átlagkeresettel számoltunk. Számításaink szerint az elvonások következtében a 7.011,—Ft-os újítási díjból kb. 4.400,—Ft maradt meg nettó jövedelemként az újító részére, ami lényegesen alacsonyabb, mint az 1987. évi átlagos díj, Az elmúlt évben a foglalkoztatottak a havi átlagos bruttó keresete 10.574,—Ft volt, az iparban dolgozóké 11.078,—Ft. Mivel a díjazott újítók közel 70 százaléka az ipari ágazatokban található, a következőkben 10.700 forintos havi átlagkeresettel számolunk. Az elvonások következtében a 12.609 forintos újítási díjból kb. 7,600- Ft netto összeget kapott kézhez az újító. A SZJA rendszerrel kapcsolatban még egy problémára szeretnénk felhívni a figyelmet. A dolgozók átlagkeresetének különbsége differenciálja az újítási díjból megmaradó összeg nagyságát. Ez különösen az alkotás társszerzőinél okoz gondot, ahol a szerzőségi aránynak nem megfelelő díjazásra kerülhet sor. Az újítók különböző adósávba tartozása annál inkább torzítja az alkotások reális értékelését, minél magasabb jövedelmű az újító és minél nagyobb az újítás értéke. A következőkben vizsgáljuk meg a díjazott és hasznosított (átadott) újítások alakulását. 1979 Díjazott 75.793 1980 72.802 1981 71.756 1982 74.079 1983 66.594 1984 64.947 1985 62.080 1986 59.272 1987 69.023 198B 45.691 1989 32.420 Hasznosított (átadott) 69.377 68.793 68.7Д9 70.475 63.425 63.155 61.868 57.686 65.683 43.473 31.108 (7) Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1988 KSH Budapest, 1989. Az újítások hasznosításának és díjazásának összevetése alapján megállapíthatjuk, hogy 1979. és 1989. között a díjazott újítások összességében (694.457 db szemben a 663.792 darabbal) és évenként meghaladták a hasznosított újítások számát. A statisztikai beszámoló sajátosságából következően előfordulhat olyan eset, amikor a hasznosítás ténye nem jelenik meg a jelentésben. Ez abban az esetben történik meg, hogyha az újító először átadja hasznosításra a megoldását, és csak — a jogszabályoknak megfelelően — 6 hónapon belül nyújtja be újítási javaslatként. Amennyiben az utólagos benyújtás már a hasznosítást követő évre tolódik, a hasznosított újítás nem szerepel egyik év statisztikájában sem. A hasznosítás évében azért nem, mert még nem minősül újításnak, a következőben pedig már nem tekinthető az adott évben megkezdett hasznosításnak. Ebben az esetben a díjazás hasznosítás nélkül jelentkezik a statisztikai adatok között. A fentiek mellett a díjazott újítások magasabb számában az játszik szerepet, hogy az egy évnél hosszabb díjazási idő esetén egy hasznosított megoldás több évi statisztikában is megjelenik díjazottként. 5. A HAZAI GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK ÚJÍTÁSI TEVÉKENYSÉGÉNEK SZERKEZETE A gazdasági szervezetek újítási tevékenységének szerkezetét a találmányi tevékenységhez hasonlóan az ágazatok tulajdon- és gazdálkodási formák, valamint megyék szerinti megoszlásban vizsgáljuk. 5.1. Az újítási tevékenység ágazatok szerinti szerkezete A benyújtott újítási javaslatok 66 százaléka az ipar területéről származik, aminek részaránya az elmúlt évben növekedett a bázishoz viszonyítva. Az aránymódosulás mellett azonban megfigyelhető, hogy az ipari ágazatokból 15 ezerrel kevesebb javaslat érkezett. A népgazdasági ágak rangsorában a közlekedés, hírközlés áll a második helyen, 17,5 százalékos részesedésével (9. táblázat) E területen az újítási javaslatok csökkenésének mértéke elmaradt a népgazdaságiétól, így részaránya emelkedett. Feltűnően kevés újítás található a nem anyagi ágakban, különösen az egészségügyi, szociális, kultúrális szférában. A közösségi közigazgatási és egyéb szolgáltatások területét kiemeltük a találmányi tevékenységnél, az adatok azonban azt mutatják, hogy az újítómozgalom itt nem könyvelhet el jelentős eredményeket. Az újítások hasznosítására az előbbiekben ismertetett tendencia érvényes. A létszámadatok összehasonlításából kitűnik, hogy az aktív keresők 30 százalékát az adó iparban a legmagasabb, 60 százalékot meghaladó az újítók aránya. A mezőgazdaságban dolgozik a foglalkoztatottak közel 20 százaléka, ennél jóval alacsonyabb az újítók részesedése. Hasonló a helyzet a kereskedelemben és a nem anyagi ágakban, ahol az újítói aktivitás messze elmarad az aktív keresők megoszlása alapján elvárttól. Ellenkező a helyzet a közlekedési és hírközlési ágazatokban, amelyek 8 százalékban részesednek a foglalkoztatottak, és 16 százalékban az újítók számából.
