Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - D. Ficsor Mihály: Egy vita dokumentumai
12 Melléklet 1990/1 - SzKV remtésére, illetve a privatizációra, a deregulációra és a vállalkozói kedv élénkítésére vonatkozó igényeknek — megfelelően a szóban forgó rendeletek a találmányi és az újítási tevékenység középpontjába a vállalkozót, a gazdálkodó szervezetet, illetve annak döntési önállóságát helyezik, tekintettel arra, hogy az ő érdekében és kockázatára, az ő ráfordításainak, eszközeinek felhasználásával folyik ez a tevékenység. Ez a szabályozási szemlélet nem jelenti az alkotói jogok és érdekek alábecslését vagy háttérbe szorítását, hanem azt a — nemzetközi tapasztalatokon alapuló — felismerést fejezi ki, hogy a vállalkozónak a műszaki fejlesztésben való érdekeltsége, az előnyök szerzésére irányuló, piacorientált magatartása az egyetlen valóságosan is működő, társadalmilag és gazdaságilag hatékony garanciája az alkotói jogok és érdekek érvényesülésének A fentiekre figyelemmel a rendeletek megalkotásakor követett cél olyan szabályozás kialakítása volt, amely az alkotói jogok védelméhez szükségesnél nagyobb mértékben nem korlátozza a vállalkozók döntési autonómiáját. Ezért az újítási és a találmányi tevékenységre vonatkozó korábbi szabályozás kötelezésre, külső állami számonkérésre épülő, a gazdálkodó szervezetek döntéshozatali mechanizmusába mélyen beavatkozó, eltérést nem engedő rendelkezéseinek elhagyása mellett az új rendeletek változatlan tartalommal megőrzik az újítói és a feltalálói jogok garanciáit, illetve fenntartják, sőt erősítik a szabályozás polgári jogi jellegét Az alkotói érdekek jogi garanciáinak biztosítása mellett azonban a rendeletek a jogérvényesítés közgazdasági feltételeiben fordulatot hajtanak végre azzal, hogy — az előzőekben ismertetett szempontoknak megfelelően — az innováció középpontjába a vállalkozót, illetve a vállalkozói érdekeltséget helyezik. A rendeletek ezt a szemléletet az alkotók díjazása tekintetében jogtechnikailag a szerződések elsődlegessége útján, a korábban — gyakorlatilag kötelező erővel és a műszaki fejlődés korábbi eredményeit a termelésben konzerváló hatással — érvényesülő díjkulcsok eltörlésével fejezik ki. Ez azonban csak a szerződési szabadság tényleges biztosítását jelenti: az alkotók díjigényét és a díjazásra vonatkozó alapvető arányosággi követelményt a rendeletek kétségbevonhatatlanul megfogalmazzák. A Minisztertanács — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a találmányok és az újítások hasznosításáról szóló jelentését követően — határozatával az Országos Találmányi Hivatal feladatául csak a szóban forgó két rendelet tervezetének kidolgozását határozta meg. Átfogó innovációs intézkedéscsomag összeállítására a Hivatal utasítás, illetve hatáskör hiányában nem vállalkozhatott, az innováció magyarországi helyzetének rendszerszerű áttekintését, felülvizsgálatát és továbbfejlesztését azonban természetesen támogatja, s az erre vonatkozó munkában kész közreműködni. (Részben ezt fejezi ki az iparjogvédelmi mechanizmus továbbfejlesztéséről szóló minisztertanácsi — több minisztériummal közösen készített — előterjesztés is, amelyet a Minisztertanács elfogadott.) A szóban forgó jogszabályokat kétségtelenül innovációbarát, versenyelvű közgazdasági környezet alapulvételével készítette elő a Hivatal, s a szabályozás szemléletét is ilyen környezethez igazította: ennek az alapfeltevésnek a helyességét azonban alátámasztotta az OMFB részéről az egyeztetés során adott tájékoztatás az innovációt érintő kormányzati lépésekről és elképzelésekről. A 77/1989. (VII 10.) MT r. és a 78/1989. (VII.10.) MT r. megalkotását széles körű társadalmi és szakmai vita, valamint tárcaközi egyeztetés előzte meg. A jogszabályok végső tervezeteit végül a vitában részt vett több száz szakember és érdekelt, valamint több tucatnyi szerv, illetve szervezet egyike sem kifogásolta — sem koncepciójában, sem részleteiben. A TDDSZ tartotta fenn egyedül a rendeletekkel gyökeresen ellentétes álláspontját. Ez az álláspont — megítélésünk szerint — koncepcióját illetően konzervatív, a piacgazdasági elvekkel és saját tagságának valós érdekeivel is ellentétes, közgazdaságilag-pénzügyileg megvalósíthatatlan, a szakmai részletkérdéseket illetően pedig félreértéseken, tévedéseken alapul. Mindezekre figyelemmel semmiféle indokát nem látjuk annak, hogy a 77/1989 (VII 10.) MT rendeletet és a 78/1989. (VII 10 ) MT rendeletet a Minisztertanács hatályon kívül helyezze, s a TDDSZ-nek az erre vonatkozó követelését megalapozatlannak, az állami gazdaságpolitikai törekvésekkel, illetve az összes érintett — különösen a szakmai és az újítói, feltalálói közvélemény — álláspontjával gyökeresen ellentétesnek tartjuk. Végül ismertetjük az Országos Találmányi Hivatalnak az egyes szakmai, jogi kérdéseket érintő fejtegetéseit: II 1 A szabályozás jogforrási szintje Kétségtelen és — a Független Jogász Fórum Országos Választmányának véleménye nélkül is — vitathatatlan, hogy a jogalkotásról szóló 1987 évi XI. törvény 5. §-ának f) pontja értelmében a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat és kötelességeket, 4 §-ának a) és e) pontja szerint pedig a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait, illetve a munkaviszony alapvető kérdéseit törvényben kell szabályozni. Nem lehet azonban e rendelkezéseket a jogalkotási törvény rendszeréből kiszakítva, illetve a — nemzetközileg is elfogadott —jogalkotási technikával ellentétesen értelmezni. Az 1987. évi XI. törvény 2. §-ából, 5. §-ának bevezető mondatából, valamint a már idézett 4. § e) pontjának, továbbá a 15. § (2) bekezdésének szövegezéséből ugyanis világosan és egyértelműen kitűnik, hogy a példálózóan felsorolt viszonyok körében az alapvető jogok és kötelezettségek szorulnbak feltétlenül törvényi szintű jogi szabályozásra. Csak példaképpen említjük meg, hogy a munkaviszony jogi szabályozása legalább három szintű: a Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról minisztertanácsi rendelet szól, s a munkajogi jogforrások közé tartozik a helyi sajátosságok kidomborítására alkalmas kollektív szerződés is.) A jogi szabályozás többszintűsége: szükségszerűség. Ezzel a szükségszerűséggel számol a jogalkotásról szóló törvény 18. §-ának (3) bekezdése is, amely csak az indokolatlanul többszintű szabályozást tiltja. Az 1987. évi XI. törvénynek azt az előírását tehát, amelynek értelmében a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat és kötelezettségeket törvényben kell szabályozni, nem lehet mereven és az alapvető jogokon és kötelezettségeken túlmenő hatállyal értelmezni. Ilyen értelmezés ugyanis pl. odáig vezetne, hogy a szabadalmi bejelentések részletes — sa nemzetközi követelmények gyors változásaihoz igazodó
