Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1989 (94. évfolyam, 1-4. melléklet)
1989 / 1. szám - Adler Györgyné, Posteinerné Toldi Mária: A termékoltalom bevezetésével kapcsolatos egyes kérdések
1989/3 - SzKV Melléklet 5 Eljárási oltalom esetén az új vegyi termékek előállításánál többnyire az analóg eljárások elve képezi a szabadalmazhatóság alapját. Az analóg eljárások szabadalmazhatósága azt jelenti, hogy a valóságban a termék újdonsága alapozza meg a szabadalmazhatóságot. Miután az oltalom hatálya kiterjed az eljárással közvetlenül előállított termékre is, ez a törvényes kizáró szabályok bizonyos mértékű „megkerülését" jelenti. Az egyik vélemény szerint vagy a kizáró rendelkezéseket kell ténylegesen érvényesíteni, vagy ezeket fel kell oldani és az erre a területre tartozó találmányokat a szabadalmazhatóság általános szempontjai alapján kell kezelni. Mások véleménye szerint nem indokolt a változtatás, mert mindaddig nem kell ilyen úttörő lépést tenni ezen a területen, amíg hasonló kizáró szabályok találhatók még olyan országokban, amelyekben a kémiai iparfejlődése lényegesen hosszabb időre nyúlik vissza. A következő szempont a termékoltalomnak a kémiai ipar továbbfejlődésére gyakorolt befolyását vizsgálta. Rámutattak arra, hogy egy kémiai vegyület szabadalmazása gátlólag hatna az új előállítási, illetve alkalmazási eljárásokra. Egyrészt a feltaláló volna akadályozva munkaterületén, másrészt monopolhelyzetében maga a szabadalmas is kevésbé volna érdekelt abban, hogy saját találmányát továbbfejlessze. Ezzel szemben mások azt hozták fel, hogy maga az új anyag szabadalmi oltalma volna annak feltétele, hogy az ipar az új anyagokra vonatkozó kutató munkát helyezze előtérbe és az új anyag szabadalmazhatóságának lehetősége éppen a kémiai iparfejlődését segítené elő. Ezzel az értékes munkaerőt nem arra a kevésbé gyümölcsöző munkára használnák fel, hogy kerülő előállítási eljárásokat fejlesszenek ki. A termékoltalom bevezetésének ellenzői összehasonlították továbbá a hazai és külföldi ipart. Véleményük szerint a nagy külföldi konszernek lehetőséget kapnának arra, hogy a Svédországban szabadalmazott új anyagaikkal kiiktassák a svéd ipart a versenyből. A kémia területén a svéd szabadalmak túlnyomó részét nem hazai jogosultnak engedélyezték. Arra is rámutattak, hogy egyéb okokból is kockázatos lenne a korlátozó szabályokat megszüntetni. Azokban az országokban ugyanis, ahol ezeket a korlátozásokat fenntartják, országuk feltalálói rosszabbul járnának, minta megfelelő külföldi feltaláló Svédországban. Ezekkel az érvekkel szemben a termékoltalom bevezetésének „hívei" azt hozták fel, hogy aki találmányt alkot, annak a szabadalmazás révén előnye van. Nem lehet bizonyos iparágakat azért kiemelni a szabadalom engedélyezéséből, mert ezek az iparágak egy adott országban nem állnak olyan szinten, mint külföldön. Amennyiben a belföldi iparnak védelemre van szüksége, ezt vámügyi vagy más óvintézkedés révén kell megoldani, de nem olyan eszközzel, amely lehetővé teszi a belföldi ipar részére, hogy licencdíj fizetés nélkül, a külföldi kutatómunka eredményeit kihasználja. Más ipari területeken is fejtettek ki nagy külföldi ipari konszernek jelentős kutatómunkát, úgyhogy semmi ok nincs arra, hogy a kémia területén továbbra is külön szabályozás maradjon fenn. A kérdés gondos előkészítése és megvitatása után Svédországban feloldották a kémiai anyagok szabadalmazhatóságának korlátáit. A törvény előkészítő munkálatai mintegy 6 évig tartottak és ez idő alatt számos kérdést megvitattak, a tervezett változás pártolói és ellenzői egyaránt kifejtették véleményüket, megindokolhatták álláspontjukat. A korlátozás feloldásának eldöntése után a leglényegesebb és legtöbbet vitatott kérdés az volt, hogy abszolút vagy célhoz kötött termékoltalom bevezetésére kerüljön-e sor. Hosszú vita eredményeképpen úgy döntöttek, hogy a célhoz kötött termékoltalomtól kedvezőbb hatás várható, mert az abszolút termékoltalom a kémiai ipar erős megszorítását jelentené; lényegesen erősebbet, mint más iparágaké a mechanikai szabadalmak esetében, amelyek természetüknél fogva célhoz kötöttek. Svédországgal ellentétben az NSZK-ban az előkészület nélküli, gyors változás a kezdeti időszakban átmeneti problémákat okozott. A döntést ugyan egyetértőén fogadták az érdekeltek, arról azonban alig volt elképzelés, hogy milyen legyen az anyagoltalom bevezetésével a megfelelő gyakorlat. így például több évvel az új törvény életbelépése után sem volt egységes a gyakorlat abban, hogy az anyagoltalom abszolút vagy célhoz kötött legyen-e. E két problémán kívül számos egyéb kérdés is felmerült a termékoltalom bevezetését követő években, ennek megfelelően tekintélyes mennyiségű, többségében elvi állásfoglalást tartalmazó bírósági határozatot kellett hozni a joggyakorlat kialakításához. Ezek a példák azt mutatják, hogy az anyagoltalom bevezetése valószínűleg kevesebb zökkenővel jár, ha megfelelő előkészítő tevékenység előzi meg a jogszabály megalkotását és hatálybalépését. Kevésbé válik hullámzóvá, ingadozóvá a gyakorlat még akkor is, ha a részletek finomítására csak menetközben van már lehetőség. 3.) A vegyi termékek, gyógyszerek és élelmiszerek oltalmazatóságának hazai előírásai A hazai szabályozás szerint az első magyar szabadalmi törvény hatálybalépése — 1896 — óta a vegyi úton előállított termékek, a gyógyszerek és az emberi és állati élelmezésre szolgáló termékek a termékoltalomból kizárt megoldások közé tartoznak; az eljárás oltalmazható és a vele közvetlenül előállított termék oltalom alatt áll. Mindmáig az volt a felfogás, hogy ezeknek a termékeknek különleges társadalmi és gazdasági jelentősége következtében a termék-találmányra vonatkozó szabadalmi kizárólagos jog a társadalomra és a népgazdaságra — egyéb módon ki nem küszöbölhető mértékben — hátrányos lehet. Tehát a feltalálókat elsősorban újabb eljárások kidolgozására kell ösztönözni, mivel ez segíti elő a műszaki fejlődést. A gyógyszerek és élelmiszerek kizárását az is indokolta, hogy az emberek egészségvédelmével és táplálkozásával összefüggő termékekre ne lehessen kizárólagos jogot szerezni. Az eljárási oltalom kereteit viszont egyre inkább feszegetik a technika fejlődésének eredményeként jelentkező olyan új típusú találmányok, amelyek szabadalmi rendszerünkbe való beillesztése szükségszerű. Egy szabadalmi rendszer csak akkor képes eleget tenni alapvető feladatának, ha a technika minden területén találmányok megalkotására ösztönöz és ezzel elősegíti a műszaki fejlődést. Az új típusú találmányok közül néhányat már beillesztettünk az eljárási oltalom keretei közé, ilyenek az első, második, ill. további gyógyászati indikáción alapuló gyógyszerek, a kiválasztási találmányok, a biotechnológiai, főleg géntechnológiai eljárások,stb. Ezek többsége azonban tulajdonképpen a termékoltalom hiánya miatt került eljárási kategóriába, habár lényegüket tekintve ezek termék-találmányok vagy alkalmazási találmányok. A találmányok egy másik csoportjánál nehezen lehet eldönteni, hogy kémiai reakciónak vagy fizikai folyamatoknak van-e lényeges szerepe, ilyenek a kerámiaipar körébe tartozó bizonyos megoldások, a műanyagok vagy a műszálak bizonyos típusai. Külön
