Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

I. Szabolcs vármegye Thököly Imre uralma alatt (1682-1685)

adván, Buda alól az német elment". Másnap futárt küldtek Váradra, ahova „Mészáros Dániel azon hírt megviszi" A Buda alól felszabadult császári csapatok Thököly felső-magyarországi erősségeinek visszafoglalására indultak. A felvidéki vármegyék visszafoglalására indított hadjárat már egy hónappal előbb megkezdődött. A debreceni követ, akit a fejedelem valami ok miatt szeptember elején fogságban tartott, e hónap 19-én hazatért Debrecenbe. Hírül hozta, hogy „az német tábor triumphalt [győzött] ellene Eperjesnél, minden munition [hadi szereit] el nyerték, maga futva szaladt "50 E hírek nyomán a hajdúvárosokat a szatmári őrség megsarcolta. Debrecen az erdélyi fejedelemtől védlevelet szerzett Thököly adóztatása és beszállásolása ellen, ugyanígy a szatmári őrség parancsnokától, Georg von Wallis tábornoktól is. Buda első ostroma - sikertelensége ellenére - a felkelés válságát tovább fokozta. Az amnesztia meghirdetése a határidő lejárta után is sikeres volt. 1684 év végére 14 főúr, 12 vármegye és 10 város tért át az uralkodó hűségére. Dunántúl teljesen elveszett Thököly számára az uralkodó által szeptember 23-án, a nádor által ugyanazon hónap 28-án kiadott pátens eredményeképpen. Felső-Magyarországon az uralkodó hadai elfoglalták Szécsényt. Thököly uralma Kassa és Eperjes környékére szorult vissza, de még itt is sokan pártoltak el tőle.

51 Erről tanúskodik a szerencsi táborból október 19-én Szabolcs vármegyéhez intézett két levele. Az egyikben szomorúan állapítja meg, hogy a budai hadművelet „hazánknak ebben az darab részében... sokakat a Magyar hazafiak közzül meg tántorítván, nem csak desperatiora [kétségbeesésre] hoztanak s juttattattanak, de már sokan nem gondolván 49 1684. nov. 9, 10. = TT, 1991. (XII.) 188. 50 1684. szept. 19., 26, 29-, okt. 6. = TT, 1911. (XII.) 186-187 51 Acsády, 1898. 426-427