Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

I. Szabolcs vármegye Thököly Imre uralma alatt (1682-1685)

édes Hazánknak az nemessi szabadságnak szerzése s oltalma mellett életeknek veszélyével viselt dolgait, és legközeljebb az Magyar Nemzetnek Budamérnél celebrált [tartott] Gyűlésében az Unióra [az egyezségre] le tött hites kötelességeket, viszont Nemzetektűi való el {ájulással s szakadással az Ellenség pártjárais állottanak. " Biztosítani kívánja híveit, hogy „az Buday dolgokon sem illik senkinekis megcsökkenni, mert akar ki mint nyesse s vésse is, de Budának megmaradássát, mint sem ez idén várt megvételét reménlhetni inkább." Végső kétségbeesésre tehát nincs ok. „Végeztük azt azért magunkban, hogy hazánknak minden Rendéit Miskolcra confluáltatván [összegyűlvén] ujjabb consultatiót [gyűlést] tartván Nemzetünk fen forgó dolgaiban cselekegyük azt... " Ezért ezzel a paranccsal elrendeli, hogy október 26-án a vármegye közgyűlése tömegesen jelenjen meg.

52 Ugyanezen a napon Szerencsről mint Felső-Magyarország fejedelme és ura egy nagy és ékesszólóan megírt kiáltványt adott ki. Ezt is megőrizte a vármegye levéltára, de a rávonatkozó közgyűlési határozat nincs a jegyzőkönyvben, és a szokásos jegyzői írás is hiányzik a hátáról. Ebben fájdalommal állapítja meg, hogy Buda ostromának hatására néhány, nem túlságosan fontos megerősített helynek „nem annyira az fegyvernek, mint az altatásnak és tűlünk el szakadásnak folyamatja által lőtt occupatiója [elfoglalása]. " Sok év óta kitartó hívei, városok és emberek váltak hűtlenekké. Személyük és vagyonuk megóvása érdekében „már is hanyatt homlok mennek és oszolnak az ellenségh pártjára ". A ragyogó stílusú szép körmondat nehezen leplezi a tényleges valóságot, de felvillantja a reményt, hogy Isten segítségével a hadiszerencse kedvezővé válhat és a nemzet régi szabadságát vissza lehet állítani: „Mi ez Hazának minden Rendéit és Lakosit nem egyébre intjük, hanem hogy szabadsághunknak rontói ellen buzoghjon fel Magyari Vérek s kövessenek bennünket... meglátja kiki, hogy ezekbül az veszedelmes dolgokbul Hazánknak securitássával [biztosításával] tisztességesen foghunk ki gázolhatni."^ Novemberben a császári csapatok ostroma Eperjes ellen meghiúsult. A szatmári és ecsedi vár őrsége zaklatása ellen a fejedelem kallói és kisvárdai vára nyújtott még némi védelmet. Ezek ellátása Debrecennek is kötelessége volt, sőt Érsekújvár liszttel való ellátásáról is neki kellett gondoskodni, de Debrecen már nem kapott védelmet. Újév első napjaiban kapták a hírt: „nagy része oda veszett a 52 Fasc. 102. No. 1. Szerencs, 1684. okt. 19. (Eredeti aláírás, pecsét.) A levélben említett Budamér helység Sáros vármegye délkeleti szélén fekszik, tehát már ott biztonságosan gyűlésezhettek a tőle elpártoltak. 53 Fasc. 102. No. 3- Szerencs, 1684. okt. 19. (Eredeti aláírás, pecsét.); Angyal 1889. 107