Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

I. Szabolcs vármegye Thököly Imre uralma alatt (1682-1685)

megye, és ezért április 29-re, Szerencsre újabb gyűlést hívott össze. Ezen már nemcsak a „hadak szükségére kívántató szekereknek praestálásokra [kiállítására]'"^ vonatkozó parancsokat kellett volna meghallgatni, hanem „az hadak megmustrálására [szemléjére]" vonatkozó intézkedéseket is. A fejedelem „főrenden levő meghitthívei" ott voltak, de Szabolcs megye követei - valószínű, hogy mint több más megyéé - nem jelentek meg, így akkor nem is határozhattak semmit. Thököly újabb gyűlést hirdetett Tállyára május 24-re: „Kegyelmeteknek azért fejedelmi authoritásuk [hatalmunk] szerint újonnan is serio [keményen] és kegyeimessen injungáljuk [tudomására adjuk]... hogy a limitált Annotât és szekereket pro 17 venturi Mensis Juny Vizsoly és Vilmány között lévű Tábor helyre" küldjék.

17 A május 9-én kelt levél arra inti a megyét „... hogy követeit Tállyára oly plenipotentiával [teljes felhatalmazással] expediálni [elküldeni] el ne mulassa kegyelmetek, hogy mind a praestálandó szekereknek quantitása [száma], mind peniglen a következendő Hadi Expeditiónak modalitása [vállalkozás módja] iránt... fog subsequalní [következni], ahhoz alkalmaztathassa továbra magát, effectuálhasssa is kegyelmetek. "

18 A nemesi felkelés és a fogadott zsoldos had mustráját el kellett halasztani, a beszállásolt katonaság a vármegyében maradt. Thököly utasítást adott arra vonatkozóan is, hogy az addigi ellátással elégedjenek meg. Viszont megparancsolta a vármegyének, hogy „elűbbeni levelünkben bűven deciaráit modalitás [kifejtett előírás] szerint Vármegyéstül és Zászlóstul comparealjon [jelenjen meg] a Generális Mustrára [általános szemlére] Szerencsre, oly készülettel, hogy azontúl ugyan onnan szállhasson Táborban is, és továbra is édes Hazánk boldogulásáért Hadakozáshoz is foghasson... "

19 E parancs után valamikor május folyamán Szabolcs követei (Megyeri István és Lasztóczy István) jártak a fejedelemnél valamiféle javaslattal, sőt némi ellenvetésük is lehetett, mert a május 28-i parancs hangja a fejedelem nehezteléséről árulkodik: „Egyébaránt ha magha nem alkalmaztatássával és az Haza dolgainak tapasztalható nagy hátramaradásával közönséghes megmaradásunkra czélozó intentionkat [szándékunkat] nem effectuálják [hajtják végre] kegyelmetek, olyan 17 Fasc. 101. No. 14. Szerencs, 1683. máj. 28. (Eredeti aláírás, pecsét.) 18 Fasc. 101. No. 15. Kassa, 1683. máj. 9. 19 Uo.