Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

I. Szabolcs vármegye Thököly Imre uralma alatt (1682-1685)

médiumokra [eljárásra] fogunk fakadni, a ' kik nem fognak kegyelmeteknek kedvekre esni, és azért nem mást, hanem maghát fogja kegyelmetek okozhatni is. "

20 A Bécs ostromára induló török hadak május 9-én Nándorfehérvárnál voltak. Debrecen követei, Bartha Boldizsár főbíró és Fényes István jegyző ott tisztelegtek a nagyvezér előtt. Megkapták tőle a védlevelet a szerte kóborló és zsákmányoló török és tatár hadak ellen azzal az intéssel, hogy hívek maradjanak Váradhoz.

21 A fejedelem hadbiztosa, Semsey Pál június 7-én közölte a vármegyével, hogy a fejedelem kiadta a nemesi felkelésre pátensét, de a napot nem határozta meg. (Vélhetően június 17-re kellett volna Szerencsen megjelenni.) Legyen készen a vármegye, hogy „megh Mustrálhasson", az érkező hadakat lássa el, „mígSzabolcs vármegyén által nem takarodnak. "

22 A debrecenieket szintén érintették a török hadmozdulatok és Thököly intézkedései, ezért követeik mindenfelé tájékozódni indultak. Május 25-én a város két küldötte Bécs felé indult, három hét múlva Váradra küldtek hírvivőt, akik jelentették, hogy „a német császár hada, igen erős fegyveres, Esztergomhoz közeled". Június 2-án két debreceni szenátor Sárospatakon tárgyalt a fejedelemmel a céhek harmíncadja miatt. „Őnagysága országával együtt el lehet nálunk nélkül mi is legyünk el őnagysága ditióján [országrészén] kereskedés nélkül. "A követek azzal az eredménnyel tértek haza, hogy a fejedelem a céhek harmincadügyét „suspendálta [elhalasztotta] az ország csendesedésire. " Viszont a sóval való kereskedést támogatni kívánta, „mivelhogy a sok húshoz sok só kívántatik", ezért a kereskedőktől csak minden tizediket kérte.

25 Június első napjaiban a török főhaddal a nagyvezér a Duna menti úton haladt Buda, majd Bécs felé. Június 7-én Dunaföldvárnál táborozott, de három nap múlva Apaffy Mihály erdélyi fejedelem már úgy tudta, hogy Székesfehérvárnál van.

24 Szabolcs vármegye nemessége - nyilván a hírek hatására - nem nagyon igyekezett a nemesi felkelésre szóló felhívásnak eleget tenni. Thököly Imre is visszatért Sárospatakra. Június 2-án kelt levelében megrótta a vármegyét a késlekedés miatt, de főképpen azért, mert az itteni nemesség inkább a pénzen való megváltást választotta a fegyveres szolgálat helyett. „Nékünk ollyan essett értésünkre, 20 Fasc. 101. No. 14. Szerencs, 1683. máj. 28. (Eredeti aláírás, pecsét.) A portyázó labanc hadak ekkortájt foglalták el rövid időre Kisvárdát, a török és tatár zsákmányolók pedig még Bereg vármegyébe is eljutottak. Lásd Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre. Bp, 1889- (a továbbiakban Angyal, 1889.) 97, 101. 21 1683. május 25-, 31.; júl. 2., 7 = TT, 1910. (XI.) 583-, 586; uo. 1911. (XII.) 37, 39. 22 Fasc. 101. No. 17 Kassa, 1683. jún. 7 23 TT, 1911. (XII.) 39. 24 TT, 1910. (XI.) 595.