Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 3. Mátészalka

a szekérhez. Erre többen bátorságot kaptak és a temető végéig kísérték őket. Szamoskéren a községházára terelték a zsidókat, ahonnan két csendőr kísérte őket Mátészalkáig. Szamosszegen az egész falu zokogva búcsúztatta a zsidóságot. A közel százfős közösségből néhány fiatal menekült meg. Szamostatárfalváról Katz Jenő családját deportálták. A családfő munkaszolgálatos volt, mindannyian elpusztultak. Szatmárököritóról 16-18 zsidó családot deportáltak. A még élők emlékeznek Groszmann cipészre, akinek négy leánya volt. Tiszakóródon Kertész Miklósné kis unokájával saját kocsiján hagyta el a falut. ,, Esernyőjét felhúzva távozott, nem akarta, hogy lássák az arcát" - mesélik a visszaemlékezők. A tisztaberkiek április 19-én értesültek a gettóba szállításról. Még aznap elindultak, mindennap más községbe értek, s kb. egy hét alatt érkeztek Mátészalkára. Túricsén csak a Mózes család lakott, őket is deportálták. Mátészalkai zsidó lakások leltározásában a teljes tisztviselői kar részt vett. A gettón kívül eső zsidó házakból a bútorzat egy részét a Schreiber-teleppel szembeni faraktárban tárolták. A bútorok többsége a felszabadulás után is megvolt, nem úgy, mint a Hősök terei közös iskolában összegyűjtött zsidó holmi. A gettóban lakók befogadták a palánkon kívülről érkező rokonokat, ismerősöket, idegeneket is. Egy szobában 20-25 személy élt. Akik nem fértek, fészerben vagy a szabad ég alatt tengődtek. Őrség a gettó területén nem volt. A rendfenntartást a Zsidó Tanács végezte (Spitzer Náthán parancsnok, Braun Mór vigyázó stb.). Felszerelésük egy karszalag és egy bot. A Zsidó Tanács tagja volt Schwartz György vaskereskedő, aki az ütlegelésekbe megőrült, Weisz Jenő bőrkereskedő, Spitzer Náthán hitközségi alkalmazott. Őket az első transzporttal elvitték, s mind meghaltak. A gettóban lévők élelmezéséről nincs adat. Pénz nem volt, vásárolni nem lehetett. A nyírcsaholyiak, jármiak juttattak be élelmet, s igen sok mátészalkai dobott át a palánkon kenyeret s élelmiszert, főleg gyermekek. Az egészségügyi ellátásban részt vett dr. Tauszk Artúr, dr. Rosenberg Tibor, dr. Katona Imre, dr. Mayer Áron, dr. Bródi Sándor, de kevesen voltak. Máyer Áron 54 éves fogorvos morfiummal vetett véget életének. Nyéki Károly helytörténész (meghalt 2007-ben) 50 halálesetet gyűjtött össze. (Névsoruk a Függelékben olvasható.) A halottakat a gettóból szekérrel vagy kézi hordággyal vitték a Fellegvár utcai zsidó temetőbe. Elöl ment Goldberger Menyhért temetőőr, majd Blau Jenő és Gellberman Jenő halottvivők. Halotti szertartásról nincs leírás, mint ahogy arról sem, hogy a gettóban volt-e istentisztelet. Dr. Grünbaum Frigyes kerületi főrabbi is a gettóba került. Szülés is történt a Kossuth utcán, a Guttmann vendéglő előtti kapubejáratnál. Két szökésről tudnak. Az egyik egy Kreismann nevezetű, aki 1944 előtt jött haza Amerikából Matolcsra. Amikor visszaért falujába, feladták a csendőröknek. A deportáló vonatból is kiugrott, de az sem sikerült. Hat nappal a felszabadulás előtt halt meg. Érdekesség még, hogy amikor a vajaiakat a zsinagógába összegyűjtötték, a református lelkész élelmet vitt nekik és két Tórájukat elrejtette. Dr. Katona Imre keresztény vallású feleségét és két kislányát éppúgy deportálták, mint másokat. A mentesítő irat