Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 2. Nagykároly

2. Nagykároly A keleti zsidóság 1772-ig Galíciában és Lengyelország területén élt, de annak feldarabolása után megindul a vándorlás Magyarországra, főleg Szabolcs, Bereg, Szatmár vármegyébe. A 17-18. században, de még a 19. század elején is, a falvakhoz kötött zsidó lakosság foglalkozása főként a kiskereskedelem, illetve az árendázás volt: korcsmatartás és pálinkafőzés. Faluhelyen, de másutt is, például hidak közelében, a földesurak a korcsmáikat, amelyeknek tartására csak nekik volt joguk, bérbe adták a zsidóknak. Csupán a földesúrnak volt joga egész éven át bort vagy szeszt párolni és kimérni. E jogukat bizonyos feltételek mellett és magas bérletösszeg ellenében átruházták a birtokukon vagy másutt lakó zsidókra. Idők folyamán azután a zsidót vádolták meg, hogy pálinkával, borral megmérgezi a parasztságot. Ezt a vádat úton-útfélen hangoztatták. Berzsenyi Dániel írta: „majd minden birtokos bor és húsáruló zsidókat tartván, a sok korcsma által a nép erkölcse fölötte romlik" (A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul, 1833.) Fényes Elek írta: „apálinkafőzést és ennek kimérését számos helyeken szinte kirekesztőleg (zsidók) gyakorolják, s a köznépet hiteladás által a szeszes italok könnyelmű italára csábítván, ezt testileg, vagyonikig, erkölcsileg megrontják. " (Magyarország statisztikája, I. 1841. p. 83.) A zsidók még ezt a foglalkozást sem űzhették nehézségek nélkül. A nyolcgyermekes Herskovits Jakab „szathmári árendátor" a következőket írta a pénzügyigazgatósághoz: „ Transactió szerint tartozott volna (a földesúr) mind sörfőző és pálinka házat is jó alkalmas rekeszben tartani. A németi híd mellett való korcsmaházat is úgy annyira fedetlen hagyta, a németi árendás is ide hordócskákkal adja a pálinkát és sört is, mégis semmi zabolázása nincsen. Mostani vásári alkalmatossággal bíró uram ugyan megengedte, hogy az esős idő miatt az új boltban áruljak, de a főesküdt kihajtott belőle. Vay kapitánnyal levő katonák elmenetelekkel úgy fizettek, amint csak maguk akartak, korcsmárosaimnak nagy kómával. " Mindennek a figyelmességnek az 1747. évben Herskovits Jakab számára 2000 frt bér volt az ára. (Singer Jakab: Zsidó naptár, Oradea, 1938/39) A kereskedelem és ipar fellendítése érdekében gróf Károlyi Sándor 1711 után megkezdte a zsidók betelepedését, akik számára hitközségi szervezetet engedélyezett és 1724-ben számukra rabbit is hozatott Pozsonyból. Még gróf Károlyi Sándor életében 30-40 belső telket osztatott ki a zsidóságnak türelmi engedéllyel, amelyért a közösség adózott egészen 1848-ig. Az első árendás 1722 februárjában lépett Károlyi grófnál szolgálatba. Neve: Móse, Jekuthiél fia. Nevét héberül írta alá, mint ahogy héber betűsek az évek folyamán készített szerződések, pénzügyi elszámolások aláírásai is. Többen nevük mellé írták származási helyüket is, mint Brody, Lemberg (Lvov), Kismarton (Eisenstadt). Az egymás közötti levélváltásban, a levelek héber vagy jiddis nyelvű záradékában fel-felcsillan bibliai tudásuk. (A jiddis: németes, héberes zsargon nyelv,