Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 2. Nagykároly

Nagykároly főutcája zsidó üzletekkel amelyet a templomi és magánéletben használnak. A magyar-jiddis szógyűjteményt 1995-ben adta ki a Chábád Lubovics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület.) Csupán az aláírók közt szereplő egyetlen nő volt kénytelen - „írótoll-átadással" - mást megbízni azzal, hogy nevét aláírja. Az évek folyamán az árendások között találjuk: Volfovics Mihályt, Josephovics Nagy Lázárt, Hersli Mózest, Lebel Áront, akik bérbe vették gróf Károlyi Sándor csanálosi, fényi, kaplonyi, mezőpetri, nagykárolyi, (nagy-) majtényi, szamostói korcsmáit, a sör- és pálinkafőzőket, vámokat, imitt-amott a malmokat, mészárszéket is. A szerződések rendszerint 1^4 évre szóltak. A feltételek rendszeresen a következőkből álltak: A bérlő köteles a megállapodott bérösszeget (amely évi 1200-2000 rhénus frt volt) negyedévente fizetni. Azonfelül 100-150 icce pálinkát (mert hogy a csikók száját és a lovak lábát alkohollal mosták), 500-100 akó bort vagy sört, 200 kg-nyi faggyút, húst, a marha hátulját (ti. ezt a zsidók nem használhatják), Szent Márton napján pedig minden zsidó köteles volt egy jól hizlalt ludat meg fűszerszámot hozni ajándékba a földesúrnak. Malomőrlés idején minden köbölért egy garast kellett lefizetniük. Ha a földesúr engedélyével földet míveltek meg, úgy kötelesek voltak beszolgáltatni a „szokott" dézsmát (azaz kilencedet). A házbéren kívül évente fizettek a földesúrnak türelmi és védelmi adót (620 rhénus frt). A zsellérek csupán 5 forintot voltak kötelesek beszolgáltatni. A terhek azonban nőttön nőttek. Például 1740/4l-ben 29 személy fizetett 700 forint, 24 személy 492 forint és