Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
század második felében még éppen e tájon a török pusztítással vetekedő csapása volt a föld népének, hogy letelepítése után sajátos szabad paraszti-katonai szervezetével védője legyen egy évszázadon át. Nem független a politikai viszonyoktól az a kulturális változás sem, amely a reformációval, annak is kálvinista irányzatának uralomra jutásával következett be. Végül, de nem utolsósorban hozzájárult a táj és a terület átalakulásához a pusztulás nyomán bekövetkezett településforma-változás és a népesség etnikai átrendeződése is. A politikai viszonyok már a maguk idejében is legláthatóbb nyomokat a három megye területének alakulásán hagytak. A megyehatárok legkevésbé Bereg megyében változtak. A mai Szabolcs-Szatmár megyéhez tartozó részén ugyan Tarpát - mint a Báthoriak birtokát - mindvégig Szatmár megyéhez számították, viszont az akkori Szatmár megye határain belül eső Perényi-uradalom falvait Bereghez tartozóknak kezelték. Ugyancsak a Szatmár megyéhez tartozó falvak közé ékelődött be öt falu (Szamosszeg, Panyola, Szamoskér, Kérsemjén és Opályi), ezek mindvégig Szabolcs megye tartozékai voltak; viszont tíz más falut (Mada, Gyüre, Őr, Penészlek, Encsencs, Vasvári, Császári, Ecsedszentmárton, Rohod és Szennyes) igazgatási, igazságszolgáltatási és adózási tekintetben Szatmár megye mondott a magáénak. 56 A középkor végére kialakult megyék területe politikai és adózási szempontból a XVI. század közepétől kezdve, a török hódoltatás kelet és észak felé való kiterjesztésével fokozatosan megcsonkult. A hódoltatás 1549-ben még nem érintette az itteni megyéket - Bereget egyébként sohasem érte el. Szolnok eleste, 1552 után azonban Szabolcs megye nyugati harmada, a bihari Sárrét és Hortobágy, valamint a síkságot kísérő termékeny löszhátság falvai kénytelenek voltak a török uralmat elismerni. E termékeny terület népes falvai meghódolásával, 1570-ben Szabolcs megye adózó egységeinek (a portáknak) 70 százaléka, 1576ban már 76 százaléka a szolnoki török adószedőnek fizeti az adót. Az akkori nádudvari járás egésze, a dadái járás fele már hódolt területnek számított; ide nem terjedt ki a megye igazgatási hatalma. A török portyázások nem kímélték a kallói és a kisvárdai járás falvait sem, de a hódoltság vonala csak 1566 után állandósult Rakamaz-Nyíregyháza-Debrecen vonalától nyugatra. E vonal előtt alakult ki 1606-1619 között Szabolcsban a kiváltságolt hajdúvárosok (Hadház, Böszörmény, Nánás és Polgár, valamint Dorog), majd két évtized alatt a földesúri hajdútelepülések (Téglás, Újfehértó, Nyíregyháza, Tiszabüd, Szentmihály, Dada és Dob) 25-30 km széles sávja, amely ezáltal - bár nem hódolt terület - mégis kiesett a megyehatóság illetékessége alól. A földesúri hajdútelepek a szatmári béke után elvesztvén kiváltságaikat, újból a megye 56 LUKINICH, 1918. 369.; VARGA, 1969. 53-57., 107., 128., 292.
