Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

igazgatása alá kerültek, de a kiváltságukat megőrzött hajdúvárosok 1695 után önálló igazgatási-igazságszolgáltatási és adózási szervezetet nyertek.

57 A mai megye területét alkotó három megye birtoklásáért 1532-1572 között kiújult háborúskodás folyamán a magyar király és az erdélyi fejedelem uralma többször is változott. E háborúskodás során mindkét fél igyekezett a középkori Ecsed és Kisvárda várának birtoklása mellett uralma biztosítására kastélyokat, erősségeket emelni. így épült ki a végvár-vonal két pillére - eleinte még nem ezzel a rendeltetéssel: Tokaj és Nagyvárad, és ezért kezdték építeni Szatmár várát. Tokaj és Szatmár több ízben is gazdát cserélt, de amíg a kezében volt, egyik fél sem hanyagolta el építésüket. Azonban nemcsak az uralkodók, hanem a nagyobb birtokú főurak is igyekeztek birtokaik központjában saját védelmükre erősségeket építeni. A lónyai kastélyt már 1538-ban említik, ez lett volna hivatva biztosítani János király uralmát Bereg, Szabolcs és Szatmár megyék felett. Szatmár várát 1540ben a királyi uralom biztosítására Serédi Gáspár kezdte építeni; 1558-ban Kisvárdát János Zsigmond hada ostromolta - sikertelenül. A fejedelem azonban még ez évben megépítette a naményi kastélyt Várda ellensúlyozására. 1561-ben Izabella részére felépítették a szálkai és kallói erősséget, 1561-62-ben Balassi Menyhért a király részére szerezte meg Báthori István és Miklós, valamint rozsályi Kun Domokos megerősített kastélyait, Ecsed és Rozsály várát. Egy-egy vár falvak egész során uralkodott. 1542-ben Báthori András kezén 19, 1549-ben Drágffy Gáspár birtokában 49 falu volt. Egy-egy várkastély elfoglalása mindkét fél részére fél megyényi terület uralmát biztosította. 1564-ben kezdett épülni a nyírbátori kastély, ugyanez év végére Báthori István János Zsigmond számára bevette Szentmárton (Tiszaszentmárton), Kisvárda, Eszeny (ma Szovjetunió) és Vámosatya erősségeit. Mivel ezeket azonban más erősségekkel Ferdinánd, illetve Miksa hívei viszszafoglalták, a speyeri egyezmény (1570. aug.) alapján a király Szatmár, Bereg, Szabolcs és Ugocsa megyék ura maradt.

58 Ettől fogva a Bocskai-felkelésig (1603) a három, illetve négy megye királyi uralom alatt állott, de 1604-1606, 1619-1630 és 1644-1660 között az egyes békekötések (bécsi, nikolsburgi és linzi) és egyezségek által az erdélyi fejedelemség alkotórészei voltak. A jelzett időközökben az erdélyi uralom nagyjából arra a területre terjedt ki, amely 1541-ben, Buda eleste után Izabella kezén volt. 57 LUKINICH, 1918. 370-371., 385.; A XVI-XVII. században Szabolcs megyéhez számították még a Tisza jobb partján Eszenyt és Szalókát (ma Ukrajna), Visst és Zalkodot, Csobajt, Bájt, Tiszaladányt, Taktakenézt, Prügyöt (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) és délkeleten Érmihályfalvát, Ersemjént és Érkenézt (Románia). 58 LUKINICH, 1918. 3., 19., 21-22., 35-36., 52., 56-57., 62., 82., 87., 95., 99-102., 105., 113-116., 129-130.; KOMÁROMY, 1904. 407.; Naményra: MOL, Lónyay es. lt. ser. II. 21. cs. 323. p.; Vámosatyára: uo. Madarassy es. lt. B. 1518. rsz. pali. 42., 48.; LEHOCZKY, 1881. 145-146.