Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

bíráskodási jogát, egyes esetekben talán még az oklevélkiállítási jogot is. Erre van is példa. Namény ebben a korban már a jelentősebb szerepet vivő Lónyay családé volt. Csenger a XV. században a Csaholyiak birtokközpontja, Fehérgyarmaton a Matucsnai, a Kállay és a Báthori családok osztoztak. Demecser a Kállay és ónodi Czudar családok tulajdona volt. Csenger és Fehérgyarmat mint vámszedőhely is kiérdemelte ezt a rangot. Mindkét helyet a mai református templomok nagyobb helynek mutatják. A két hely ismert névanyaga a mezőváros vonzáskörletét kielégítő kézműipar létét bizonyítja.

53 Az általunk tárgyalt - a mohácsi csatát követő kettős királyválasztást nyomon kísérő politikai zavarok korszakával záruló - korban, tehát mintegy két évszázadon át tájunk autonóm gazdasági és társadalmi fejlődését külső erők nem zavarták. A településrendszer némi változást szenvedett ugyan, de nagyjából mindmáig a XIV. századi alapokon fejlődött tovább, a népi és települési folytonosság nem szakadt meg. A társadalmi fejlődés azonban nem volt egészen zavartalan. A XV. század első harmadában az erdélyi Budai Nagy Antal-féle parasztmozgalom hullámai Szabolcs és Szatmár megyét is elérték. Az itteni mozgalom főleg a Szamosközben és a Nyírségben vetett erős hullámokat, s vezetőik között kisnemesek és mezővárosi polgárok is voltak. A felkelés vezetőjeként Tarpai Mártont nevezik meg, aki az erdélyi példára paraszthadat gyűjtött, a falvak és a városok népeit csatlakozásra szólította fel a nemesség ellen. A felkelés motívumait nem ismerjük, időpontját azonban igen. Ez 1435-37 közé esik, mert a nádor Károlyi János és Bertalan perét ónodi Czudar János és Simon ellen „ a megyében fenyegető parasztháború miatt" őszre halasztotta el 1437-ben. A felkelésben Debrecen város polgárai is cselekvően részt vettek, mert számukra Zsigmond oklevele 1435-ben a városba való visszatérésük esetén büntetlenséget biztosított.

54 Az 1514. évi nagy parasztháborúnak is volt itt egy helyi központja, a Szatmár, Szabolcs és Bereg megyék határán fekvő mintegy 20-25 faluban; s ebben a helyi mozgalomban a gencsi és tyukodi nemesek, a Szatmárban birtokos Vetési család tagjai, Fehérgyarmat polgárai vagy egy részük is részt vett. A felkelés leverése után lefolytatott vizsgálat szinte elbeszélésszerüen tárta fel a felkelés itteni eseményeit és a parasztok viselt dolgait. A mozgalom különösen a Báthori, a Szakolyi, a Perényi és a Tegzes családok javaiban okozott 53 Az említett helyekre: CSÁNKI, 1890-1913. 443., 466., 506.; Csengerre: MAKSAY, 1941. 124.; DANKÜ, 1975. 26., 29., 128-134., 139., 146., 150.; Fehérgyarmatra: MAKSAY, 1941. 142-143.; Vásárosnaményra: ua. 183-184. 54 THURÓCZY, é. n., Cron. Cap. XXII.; KÁROLYI, 1882-1897. II. 193.; HBML, XV. 1. 23.