Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
alföldi, kéményes, kemencés típus váljon az uralkodóvá itt is. A keleti háztípus területén - mivel a házban levő kandalló csak főzésre és világításra szolgált - az udvarban különálló sütőház a lakótelek szerves része. Ebben volt a lapos, sárból rakott sütőkemence, s ez az épület a parasztcsalád nyári tartózkodási és munkahelye. Ennek az épületnek ez a funkciója napjainkig megmaradt, és kemence nélküli változata napjainkban is terjedőben van. A szabadkéményes-kemencés és a szabadkéményes-kemencés-kandallós háztípusok XVIII-XIX. századi általánossá válása a fustös-kandallós háztípus rovására részben a XVIII. századtól kezdve megismétlődő, a kéményépítést elrendelő hatósági intézkedéseknek éppen úgy tulajdonítható, mint a növekvő paraszti igényeknek vagy a jobbágyok erdőhasználatát korlátozó földesúri és felsőbb hatósági intézkedéseknek. A vályog- és fecskerakású falak nagyobb arányú elterjedése azonban bizonyosan összefügg azzal, hogy a XVIII. század második felétől kezdve a vesszőfonásra vagy karóra tapasztott (patics) falhoz mind nehezebben lehetett az uradalmi erdőből a jobbágyoknak vesszőt vagy karót szerezni. A füstös, kémény nélküli, magas zsúptetős házak kéményesre átalakított utolsó képviselőit Szatmárban és Beregben elvétve még lehetett látni a második világháború előtt is. Ugyanúgy sokfelé láthatók voltak még az alföldi, szabadkéményes-kemencés tüzelőberendezésü házak is, de a háztípus eredeti járulékát, a szabad kémény alá épített, sárból rakott, lapos szabadtüzhelyet már az első világháború előtt legtöbb helyen kihordatták a konyhából, és a leboltozott kéményalját elöl befalazva, a pitvar hátulját egy fűtetlen, hideg helyiséggé alakították át. Mindkét főtípus és a kemencés kandalló altípus tüzelőberendezéseinek átalakulását az fejezte be, hogy a füst elvezetésére a lakóhelyiség mellé téglából vagy vályogból sípkéményt építettek, s a lakóház fűtésére sárból rakott, öntöttvas főzőlappal ellátott vagy pléhből és öntöttvasból készült sport, csikótüzhelyet állítottak be. A lakóhelyiségből kikerült boglyakemence a sütőházban vagy a nyári konyhában kapott helyet; s ez a folyamat nagyban hozzájárult a paraszti lakóházaknak a XIX. század elején általánosan elterjedt használati módjához. 158 A XIX. században a szilárdabb építési anyag (tégla- vagy kőalapra rakott vályog- vagy sárfal), valamint a kereskedelemből beszerzett faanyag és fejlettebb ácstechnika (lapolás helyett csapolás), továbbá a zsindely, majd cserépfedés általánossá válásával a jobb módú parasztság házainak méretei is megnőttek, és ez 158 Az építésről szóló Szabolcs megyei statútum: BALOGH, 1966.; A telekbeépítés és lakóház-típusok: BÁTKY, 1941.1. 142-190.; Az egykori füstös, kandallós és kemencés háztípusokra Bereg, Szabolcs és Szatmár megyékben: DEÁK, 1910. 185-199.; ÉBNER, 1931. 6-16.; Kiss L., 1932.; újabban ugyanerre: PAP, 1975. 225-226.; A tágabb környezetben, a mai Romániában levő Szilágyságban a szabolcsi és szatmári korábbi háztípusokra napjainkban is: Kós - SZENTIMREI - NAGY, 1974. 14-35.
