Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
időben vált a falusi parasztház szerves alkotórészévé a tető alatti, az egész ház hosszában végighúzódó, vagy csak a bejárati ajtó előtt beugró fedett tornác. Ez a nyeregtetős, utcai homlokzatán kétablakos, háromszög alakú, tűzfalas parasztház-forma napjainkban van eltűnőben. A három megyéből összeszerveződött Szabolcs-Szatmár megye közel 900 évre visszatekintő feudális korszaka 1848-1849-cel jogilag lezárult, anélkül azonban, hogy ez a múlttal való gyökeres szakítást jelentette volna. A jobbágyfelszabadítás előtt egy évtizeddel keletkezett történeti-statisztikai áttekintés még csak halvány kezdetét sejteti a következő évszázad polgári-tőkés fejlődésének. De a polgári-tőkés korszakban is a mai megyét az agrárgazdálkodás jellemezte, a nagybirtok uradalmi szervezete is csak lassan, közel két évtized múltán állott át az igazi tőkés nagyüzemi formára; az immár szabaddá vált parasztbirtok pedig mindvégig megőrizte sajátos önellátó, naturális jellegét. Különösen áll ez a közlekedési vonalaktól távol elő beregi és szatmári részek gazdálkodására. A tőkés árucsere, a piacgazdálkodás azért még ezeken a helyeken is éreztette hatását. Szerény mértékben változott a paraszti építkezés, ennek következtében a falukép. A mai megyében egyetlen hely, Nyíregyháza, városi funkciót betöltő igazgatási, piaci és kulturális központtá fejlődött, habár a fejlődés az első világháborúig meglehetősen lassú ütemű volt. Az egykori mezővárosok közül is néhány (Kisvárda, Nagykálló és Nyírbátor) helyi árucsere-központtá alakult át, de kifejezett agrárjellegű település maradt. Bereg megye és Szatmár megye idetartozó részein az egykori mezővárosok az első világháborúig nem sokat fejlődtek; ezek igazgatási és gazdasági központjai a mai területen kívül estek. Az első világháború után megvont országhatárok miatt e táj, mintegy egykori hátterétől elszakadva, az ország peremére került - és szinte néprajzi reliktumterülétként élt a felszabadulásig.
