Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
hogy ezekkel sok baja volt, mert előzőleg hajdúszabadságot élveztek. A kincstár 1728-ban kezdte Rakamazt benépesíteni Svábföldről, Cseh- és Morvaországból, valamint Galíciából származó német lakókkal. Szatmárban az említett Merken és Vállajon kívül - a mai területen - még egy német falu keletkezett: Zajta. 119 Zárt tömbben, szervezett telepítő tevékenység révén kárpát-ukrán (Gelse 1710, Pilis 1712) és román nyelvű falvak (Kállósemjén 1734, Nyírlugos 1770 körül) is alakultak. E két nyelvi csoportra azonban mégis az a jellemző, hogy egy-egy földesúr a maga falurészére, telkére - ha csoportosan is - az ott levő régibb lakók mellé ültette őket. Ennek következtében a legtöbb Szabolcs megyei falu - Bereg és Szatmár megyék kis falvaiban legfeljebb egy-két család kaphatott helyet - a XVIII. század utolsó harmadában már vegyes lakosságú volt; némelyikben három vallás és három nyelvi csoport élt egymás mellett, egyelőre még elszigetelten. A közös jobbágysors ellenére az elszigetelődés még a XIX. század első felében is megmaradt, mert a nyelvi elkülönülést az egyházi szervezet és népi művelődés eltérő volta is erősítette. Ez az eltérés a szokásokban, az erkölcsben és a vallásos felfogásban csak az utóbbi évtizedben kezdett oldódni, bár a nyelvi asszimiláció a magyarság javára már a múlt század második felében erősen előrehaladt. Román telepes jobbágyok ülték meg Porcsalmát és Pusztadobost, szlovákok Pátyodot, Nyírcsászárit, kárpát-ukránok (ruszinok) éltek Porcsalmán, Nyírcsaholyban, Parasznyán. Magyarokkal vegyesen laktak ruszinok Nyírderzsen, Fábiánházán, Gebén (ma Nyírkáta), Hodászon, Kántorjánosiban, Nyírvasváriban, Opályiban, Mátészalkán, Rozsályban, Méhtelken és Nagyhódoson. 120 A XVIII. század első évtizede után a nyelvi és vallási tarkaság már Szabolcsban is erősen látszott. 1720-ban 28 faluban lakott ruszin népesség; ebből tizet teljesen „orosz" nyelvűnek jegyeztek fel, hatban a többség e nyelven beszélt, a többiben a lakók negyede-fele volt kárpát-ukrán (ruszin). 121 A XVIII. század második felére a vándormozgalom megcsendesedett. A jobbágyszökések is megritkultak, a megüresedett telkek is benépesültek. Az arányokat - ez már később nem sokat változott - az 1772. évi összeírás mutatja Szabolcs megyében: 119 MEZŐ, 1973. 59-73.; FÜGEDI, 1976. 7-13.; BALOGH, 1976/a. 14-17.; Nyíregyháza benépesülésének rohamos jellegét mutatja az, hogy az 1754-ben összeírott 603 családfővel 2458 lélek telepedett le, de 1785-ben már 1444 családfőt írtak össze; a lakosság száma 30 év alatt több mint kétszeresére nőtt: VERESS, 1961-1962. 185-186. 120 BOROVSZKY, [1908.] 493. 122. ' 2 > ACSÁDY, 1896. 303-309.
