Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

A jobbágy szökések mértékét pontosan nem tudjuk megállapítani, de arányát igen. Szabolcs megyéből 1698-1718 között 1275, 1724-1735 között 1338 név szerint ismert jobbágy-adózó szökését tartották nyilván. Az utóbbi 10 év alatt az előző 21 évihez képest a szökések száma megkétszereződött. A szökött jobbágyok előbb csak Bihar megyéig, Debrecenig és a hajdú városokig jutottak, de 1714-ben, amikor a jobbágyok visszavitelét karhatalommal megkísérelték a földesurak, innen is tovább mentek Csanád, Békés és Arad megyékbe, de a Bácskába is.

116 Szatmár megye 1713. évi statútumát, amely a szökött jobbágyok visszaszerzésére előírt hosszadalmas peres eljárást lerövidítette, a királyi parancs is szentesítette, de eredménye nem nagyon volt. Különben ezt az eljárást csak az örökös jobbágyok ellenében lehetett érvényesíteni. Ezek pedig még akkor nem voltak többségben.

117 A szabadmenetelü jobbágyok elköltözését legfeljebb a helyi statútumok akadályozhatták volna meg, de ezeket sem érvényesíthették a hatóságok, mert már az egykor kiváltságolt helyzetű szabad paraszti, szerződéses vagy hajdúhelyek vezetősége vagy lakossága is elköltözőben volt. Ezek némelyike ugyan a jobbágyfalukénál kedvezőbb taksás helyekké vált (Polgár, Nyíregyháza, Új fehértó), de ők is tudták, hogy ez az állapot csak átmeneti - és lakóik olyan helyekre igyekeztek, ahol egyéni szabadságukat nem fenyegette közvetlen veszély. Ezek a helyek igazában sohasem váltak néptelenekké, bár lakóik száma erősen megfogyatkozott. 118 A szökött jobbágyok a megyén belül csupán néhány nagybirtokos védelme alatt találtak a visszakövetelés ellen menedéket. Ilyenek más megyékből, vagy megyebeli birtokos társuktól elszökött vagy elköltözött jobbágyokkal népesítették be falvaik elhagyott jobbágytelkeit, sőt a szatmári béke után idegen országokból (Lengyel-, Németország) is hoztak kisebb-nagyobb számban telepeseket. Ilyen telepítési tevékenység révén alakult ki a Károlyi-birtokok központja (Nagykároly) körül 1720 után a ma is meglevő német sziget, amelynek lakói túlnyomó részt Württembergből telepedtek át. A Károlyiak telepítő tevékenységét az jellemezte, hogy az idegen telepeseket lehetőleg együtt, egyetlen helyre ültették, az ott lakó más nyelvű és vallású korábbi lakókat vagy elűzték, vagy más faluba vitték át. A mai területen Vállaj teljesen német telep volt, lakói katolikusok. Mérken egy darabig együtt laktak a jövevények a magyarokkal, de néhány év múlva a korábbi magyar lakók nagy része szétszóródott. Nyíregyházán az 1753ban letelepített szlovák (tirpák) népesség vallási és nyelvi egysége megóvása érdekében a korábbi magyar lakókat Károlyi Ferenc formálisan is elűzte. Igaz, 116 Uo. 181-183. I'

7 SZSZBML, IV. A. 501. Prot. 18. Fol. 161-163. 1713. 118 BoROVSZKY, [1908.] 493.