Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A szatmári békétől a szabadságharcig Az előző két évszázadtól eltérően, területünk életét az 1711 -gyei kezdődő, közel másfél évszázad alatt, a rendiség fennállásáig, 1848-ig külső erők nem háborgatták. Mégis, az előző kor utolsó fél századának háborús eseményei, a török hatalom hódoltatása, a Thököly- és Rákóczi-felkelés következményei, majd az azt követő gazdasági, társadalmi és politikai átalakulás mélyebbre ható nyomokat hagytak rajta. A mai megye területét alkotó, egykori három megyének igazgatási szervezete a szatmári békekötést követő másfél évszázad alatt, 1848-ig nem sokat változott. A XVIII. század első harmadában a korábbi nemesi megyeszervezet fokozatosan területi igazgatási és igazságszolgáltatási organizációvá alakult át. Olyanná, amelynek joghatósága most már a kevéssé változó megyehatárokon belül élő minden rendű-rangú és jogállású lakosra kiterjedt. Ezt a folyamatot azonban csak Szabolcs megye átalakulásán tudjuk nyomon kísérni, a másik két megyére - bár ott is ugyanez játszódott le - adatok hiányában csak a hasonlóság alapján igazolhatjuk. Szatmár megye e korszakbeli átalakulása csupán abban tért el Szabolcsétól, hogy itt egy hatalmas birtokkomplexum, egyetlen főúri uradalom birtoktömbje az egykori Báthori-Rákóczi-birtokok maradványaként átmentődött erre a korszakra is. Egyes részei ennek a birtoktömbnek ugyan Szabolcsra is átterjedtek, de a megye jobbágyfelszabadításig terjedő korszakának átalakulását közvetlenül nem határozták meg annyira, mint Szatmárét. Szabolcsban a XVI—XVII. században még oly terjedelmes kisvárdai uradalom a szatmári békekötést követő évtizedekben egy-két falut magába foglaló kisebb nemesi birtokokra oszlott. Legnagyobb maradványa, a tiszaszentmártoni uradalom is csupán három falut és néhány részbirtokot foglalt magában a Forgách család kezén. Korábbi részeiből a Vay család Berkesz központtal kezdett egy kisebb uradalmat kialakítani, s bár a család terjeszkedése a XIX. század első felében is folytatódik, a Vajától Tiszacsegéig mintegy tucatnyi faluban levő birtokrészek már nem állottak össze egységes birtoktömbbé. A XVIII. század első felében még aránylag egységes tömb a Palocsay család kezén levő, Szentmihályt, Nyíregyházát, Vencsellőt és a közbeeső pusztákat egybefogó uradalom. Ez a XVIII. század második felében a Dessewffyeké lett, és az is maradt a jobbágyfelszabadításig, maradványaiban pedig 1945-ig. Új birtokosként jelent meg a megyében az Andrássy család, amelynek uradalma területileg ugyan hatalmas volt, de csak két falu állott rajta (Balmazújváros és Tiszadob); nagy része pusztai legelő a XVIII. században. A Kállay család korábbi fél megyényi birtoktömbje zömében már csak Nagykálló mezővárosra és a közvetlen környékén levő falvakra (Kállósemjén, Oros, Napkor) korlátozódott.
