Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
Területileg azért ez sem kicsiny, mert magában foglalta a pusztává lett középkori falvak határát is. A számos faluban szétszórt többi birtokrész legtöbb esetben egy-két jobbágy telket vagy csupán regálé jogot jelentett. A Szatmár vármegyének szinte egyharmadát elfoglaló és kisebb részben Szabolcsra is kiterjedő Károlyi-uradalom Károlyi Sándor és fia, Ferenc céltudatos birtokszerző politikájának eredményeként jött létre. A szatmári béke után alakult ki, de kikerekítése közel egy fél évszázadot vett igénybe. Kisebb része volt csak királyi adomány, nagyobb részét a két birtokszerző vásárolta - nem mindig előnytelen áron. Ez a birtoktömb - az 1848-as jobbágyfelszabadítás nyomán parasztkézre került úrbéres telkek és járulékaik kivételével - 1944-ig változatlanul megmaradt. A XVIII. században 11 mezőváros, 86 falu és 17 puszta tartozott hozzá, s három (misztótfalusi, nagykárolyi és nyírbátori) központból igazgatták. A mai megye területére 7 mezőváros, 37 falu és 11 puszta esett. 105 Az új uradalmak a népeik felett azonban már nem gyakorolnak olyan adóztatási, igazgatási és igazságszolgáltatási hatalmat, mint a XVI-XVII. századi elődeik. A pallosjog gyakorlását a központi államhatalom intézkedései korlátozták. Az uradalmi úriszék lényegében a jobbágyok egymás közötti peres ügyeinek fellebbviteli fóruma; a jobbágyfalu és földesúr közötti vitás ügyekben ugyan első fokon ítélkezett, de fellebbezni lehetett tőle a megyéhez. Adókivetés és behajtás tekintetében már a megye intézkedik, a földesúrra csupán a bérbe vett tized és a földesurat illető kilenced behajtása tartozik. A Mária Terézia korában (1772) bevezetett urbárium pedig a külön szerződések vagy úrbéri megállapodások alapján a földesurat illető járandóságokat is egységesítette. A megyei hatóságok illetékességének egységesülésével és 1848-ig fennálló rendszerének állandósulásával párhuzamosan a XVIII. században véglegesítik a megyék határát is. A megyehatárok 1876-ig aztán nem is változtak. Szabolcs és Szatmár megyék között a megyehatárok a XVIII. században nem voltak vitásak, és ugyancsak állandó volt a határ Bihar megye felől is. Ennek ellenére a korábbi évszázadok birtoklási viszonyainak maradványaiként maradtak 105 A felsorolt uradalmakhoz tartozó falvak nem mindenikében volt a Károlyiaknak telke; némelyikben csak regale-jogot bírtak. A Károlyi-birtokhoz tartozott egészében két mezőváros (Nyírbátor és Nagyecsed); Nyíregyháza csak felerészben, Csenger, Fehérgyarmat és Tarpa csak részben volt a családé. A XVIII. század folyamán részben Károlyi Sándor, részben fia, Ferenc birtokszerzése révén kikerekedett három uradalomnak a megye területén 34 686 ha (34,6 km 2 ) volt a kiterjedése. Amikor az egész uradalom területét 1828-ban pontosan felmérték, az említett mezővárosok mellett 28 helységben összesen 50 592 kh=28 836 ha (28,8 km 2 ) kiterjedésű volt. Nyíregyháza ugyanis 1824-ben megváltakozott és így határával kiesett az uradalomból: KÁROLYI L., 1911. 1-45., 103-160.; A Dessewffy-uradalom (Szentmihály, Vencsellő, Királytelekpuszta) 1840-ben 50 341 kh, az egri káptalan polgár-szentmargitai uradalma 75 916 kh: SZSZBML, IV. A. 1. 47. cs. 670. d. 1840.
