Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
nyomát megtaláljuk a Tisza mentén másutt is, mint Tiszadadán, Tiszadobon, Tiszalökön és az egykori Szentmihályon (talán Balsán is). E helyek mindenike hajdújoggal élő hely volt. Tiszavasvári szentmihályi részen, a református templom körül még most is ott van az egykori templomerőd maradványa. Némi utalás van arra is, hogy a szintén földesúri hajdúhely, Nyíregyháza is kertes település lehetett. Az bizonyos, hogy 1685-ben Kisvárda belső területét a megye rendeletére árkokkal, sövénnyel vették körül, és hogy a hajdúvárosok településszerkezete lényegesen eltérő formát mutat a megye többi részének falvaiétól, amelyek megőrizték a középkori településrendet. Azért valami változás itt is volt - bár nem állíthatjuk, hogy ez a két évszázad zavaros viszonyai általjött létre. A megyei statútumokból és néhány peres iratból s urbáriumból látjuk, hogy az utcásfalvak telkeinek lába (a mezőre nyúló vég) valamiféle kerítéssel volt lezárva, az utcák kijáratát kapu, porgolát zárta le, s ezt a kaput időnként őrizni is kellett. A XIX. században a szamosháti (a beregi és szatmári), valamint a tiszaháti falvak némelyikében még meg lehetett találni az egykori utcakapuk maradványait; de ekkor már csak arra szolgált, hogy a falubeli állatok ne tegyenek kárt a közeli veteményben. A XVl-XVII. századi adatok a porgolátokat védelmi berendezésként valószínűsítik. A hajdúk és jobbágyok által lakott helyeken a hajdúknak a faluval együtt kellett részt venni a porgolát építésében és fenntartásában. 1 ^ A XVII. század végén a szabolcs-szatmári falu gyér népességével, földbeásott parasztházaival, sűrű pusztatelkeivel, sok helyen romladozó templommal, szerény földesúri kúriájával hű tükörképe volt e két évszázad zavaros életének. A jobbágyházak szűk, romladozó épületei között a szerényebb nemesek - ez volt a többség - lakóháza és életformája sem mutat valami nagy előkelőségre. A Rákóczi-szabadságharc alatt ide menekült erdélyi nemes, Szaniszló Zsigmond feljegyzése szerint a kisnemesi Kemecsei István szolgabíró „igen szegény legény, négy ökröcskéje, két tehene, háza, mint nálunk [Tordán] valamely alávaló ó/".i04 A Rákóczi-szabadságharc közel egy évtizede e táj 1660-tól folyó romlását tovább mélyítette, főleg az utolsó három évben, amikor ez volt a szabadságharc élelmezési bázisa és téli szálláshelye. A szabadságharc utáni első, az 1715-i összeírás általános megjegyzései mutatják, hogy milyen mélyről kellett az újjáépítést a következő korszakban kezdeni. •03 A kertes településekre: BALOGH, 19607a. 82-86.; GYÖRFFY, 1942. 221-234.; Kisvárda felkerítésére: SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 14. Fol. 254. 1685.; Hajdú lakók és a városi kerítés fenntartása Nyírbátorban 1655-ben, Fábiánháza, Ecsedszentmárton és Vállaj fatukerítése 1635-ből: SZENDREY, 1971. 190., 253.; Porgolát kerítésre Mérken, 1648-ból: KÁROLYI, 1882-1897. IV. 313. 104 THORMA, 1890. 504-505.
