Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

E területről csupán portális összeírások állanak rendelkezésünkre, de ezek adatai csak egymás közti viszonyításra alkalmasak.

100 A Rakamaz-Nagykálló-Balkány vonal és keleten a már említett kishatárú-kisfalvas sáv közé eső zónában a középkori falupusztulás csak részben folytatódott, mert a XIV-XV. századi települések, néhány kivétellel, megmaradtak. A településforma sem változott, éppen úgy, mint a kishatárú-kisfalvas Övezetben. Itt a hadvonulásokat követő években több, a békésebb időkben kevesebb a pusztatelkek száma. Helyenként az adatok szórványos volta miatt a változásokat nem lehet nyomon követni, csak azt a tényt lehet megállapítani, hogy a hely lakatlanul sohasem állott.

101 A hódolt területeken a nemesek nem maradtak meg, az itt vegetáló helyek lakói kizárólag jobbágyok vagy szabad paraszti állapotú hajdúk voltak. A megye egyéb területén a nemesi kúriák a jobbágytelkek településrendjébe, a falu településszerkezetébe illeszkedve állottak. A kisebb nemesek vagy az egy-egy faluban részbirtokos nagyobbak sem folytattak majorsági gazdálkodást. A kúria, az udvarház gazdasági udvara alig különbözik egy-egy nagyobb jobbágy telektől. A nemesek szántóföldjei is a falu gyakorlata szerint, a két vagy három fordulóra osztott határban a jobbágy porták járulékai között - ugyanannyi parcellában, mint azoké - szétszórtan helyezkedtek el. A pusztává lett falvaik határát azonban gondosan elkülönítve a lakott falutól: maguknak tartják, s azt bérbe adva pénzért vagy dézsmáért, saját vagy idegen falvak jobbágyai használják szántóföldnek, de még gyakrabban legelőnek.

102 A zavaros és nyugtalan idők, a közbiztonság állandósult hiánya a falvak településformáján is nyomot hagytak. Ez legláthatóbban a hajdújoggal élő helyeken volt még a XIX. században is szembeötlő. A védelmi és gazdálkodási okokból kialakított két-beltelkes (osztott, kertes) településforma ugyanis nem csak a kiváltságos hajdúvárosok jellemzője; ennek 100 Molnár Ambrus a csengeri járás 1571. évi dézsmajegyzéke alapján Csenger mezőváros népességét 750-800 főre becsüli. A Szamos mentén fekvő nyolc falu (Csengerújfalu, Ura, Szamosangyalos, Tunyog, Győrtelek, Rápolt, Szamossályi és Pátyod) lakóinak száma 130-370 között váltakozott. A legnépesebb köztük a Szamos átkelőhelye mellett fekvő Tunyog volt, mintegy 370-380 lélekkel: MOLNÁR, 1975. 154.; Szatmár megye falvai portáinak száma közölve: LUKINICH, 1918. 371-376.; A Bereg megyeiek: LEHOCZKY, 1881. III. passim; a falvak neve alatt. 101 ]sjyirtasson 1686-ban 23 lakott telek sorában 7 volt lakatlan, amelyet a név szerint is ismert lakói otthagytak: SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 118. No. 100. 1686.; A Rákóczi-birtokok falvainak állapota: KÁROLYI, 1881-1897. IV. 282. 102 Nyírtasson Serédi István nemesi kúriájának határbeli szántóföldjei 75 parcellában feküdtek: SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 68. No. 682. 1767.; Nyírbogdány határában az összes erdő a Bogdányi család tilalmasa volt: uo. Fasc. 55. No. 24. 1637.; A Rákócziak ecsedi uradalmában jóformán minden erdő az uradalomé volt.; Nyírgyulaj mellett az elpusztult Szentábrány határában az erdőt, a legelöt és a halászó vizet a gyulaji jobbágyok a földesúr engedélyével használták: uo. Fasc. 61. No. 27. 1643.