Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
lakosságnak egy ötöd része lakott kint. A bokortanyák célszerűségét mutatja az is, hogy itt már a múlt században létrejött a tanyai igazgatás népi formája, a tanyabírói intézmény és 1863 óta - Szeged tanyavilága után másodiknak az Alföldön - megkezdődött a tanyai iskolák építése is. Az újjátelepítés első évtizedei alatt az egykori pusztaság helyén virágzó állattenyésztés és földművelés alakult ki. A város népe szerfelett gyorsan szaporodott: egy nemzedék alatt Nyíregyháza lélekszáma az eredeti betelepülők számához képest csaknem háromszorosára, 1857-ig pedig mintegy hatszorosára nőtt. Az anyagiakban is erősödő település a földesuraival kötött szerződéseket a múlt század első évtizedeiben mind terhesebbnek kezdte érezni, ezért az 1803-ban és 1824-ben kötött szerződések révén óriási - 1,3 millió akkori forint! - váltságösszeg lefizetése ellenében megváltotta magát a földesúri terhek alól, és a magyar jobbágyság történetében elsőnek, szabadalmas, vagyis a jobbágyi kötelezettség alól váltságdíj árán megszabadult mezővárossá alakult. A nagy lendülettel megindult parasztpolgári fejlődésnek a kapitalizmus korai szakaszában elsősorban az állattenyésztés volt a gazdasági alapja. A máig híres lótenyésztés másfél évszázados múltra tekinthet vissza. A földmüvelés föllendülésének évtizedekig a rossz közlekedés volt a legfőbb akadálya: a mezőgazdaság fölöslegei csak kivételes esetekben jutottak el a messzebb eső, természetes piacokra, az Északi- és Északkeleti-Felvidékre. Amikor azonban a Pest-Debrecen-Miskolc-kassai vasútvonal 1858-ban és az ebből kiágazó Nyíregyháza-Csap-ungvári vasút 1872-ben kiépült, a természetes fogyasztópiacok közelebb kerültek Nyíregyházához, egy-két évtized alatt az egész Nyírség bekapcsolódott a hazai és nemzetközi áruforgalomba, és a század utolsó évtizedeiben kiépülő öt szárnyvasút révén Nyíregyháza a nagy, „szakosodott" (burgonya, dohány) termesztési tájkörzetnek természetes forgalmi központjává vált. Az első világháború előtti évtizedekben vasúti teherforgalma már vetekedett Debrecenével. A város közlekedés-földrajzi helyzete tette lehetővé, hogy a megye székhelyét az évszázadok óta kialakult központból, Nagykálióból 1876-ban Nyíregyházára helyezzék át. Az újkori közlekedés és áruforgalom városalakító hatására aligha lehetne szebb példát választani Nyíregyházánál és Nagykáliónál. Az évszázadokon át népesebb és iparosodottabb Nagykálló egy-két évtized alatt közömbös jelentőségű falusorba süllyedt, Nyíregyháza pedig külsőleg, a népesség számában, gazdasági, igazgatási és művelődési intézményei révén - ha zökkenőkkel is - elindult a városi fejlődés útján. Ez a korszak a város külső képén mindmáig látható nyomokat hagyott (építkezés, utcahálózat, művelődési intézmények), de egyúttal elvetette napjaink legégetőbb városrendezési, közlekedési és iparfejlesztési problémáinak magvát is.
