Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
Ezek vezették a puszták számadáskönyvét, kezelték a bevételt és a kiadást. A bevétel a legelőbérből, a szántás vetésre is használt pusztákon a földbérből, és néha a kaszált széna eladásából folyt be. A kiadásokat a földesuraknak fizetendő bér, a pásztorok bére, a kutak karbantartása és a pásztorok feletti felügyeletet gyakorló inspectorok bére jelentette. Az 1845-i rendtartás szerint a pusztai legelőkre mindenki, korlátozás nélkül annyi jószágot hajthatott, amennyire kihajtás előtt cédulát váltott. A számadók és az inspectorok a kihajtott jószágról számadókönyvet vezettek. A kihajtás után, legkésőbb május l-ig a nyájakat és méneseket felolvasták, számba vették, hogy darab számuk egyezik-e a számadókönyvvel. A nyár folyamán a pusztákról hazahajtott jószágok helyett ugyanannyi darabot lehetett ismét kihajtani bérfizetés nélkül; a gulyán és ménesen elhullott állatért nem kellett fizetni. 13 A legelőről a jószágot a gazda csak akkor vihette haza, ha igazolta, hogy a legelőbért kifizette: a lerovásról szóló nyugtát a pásztor őrizte meg. Az őszi behajtás előtt a bért mindenkinek ki kellett fizetni, a communitas a szétverés után legelőbér nélkül maradt állatokat elárvereztette. A pusztagazdák és inspectorok nyár elején összeállították a legelőn talált jószágok számát nagy és kis jószágokra felosztva. Kis jószág alatt a két éven aluli csikókat és üszőket értették. Miután az egy-egy pusztára eső évi bérösszeg adott volt, a szántás vetésre használt pusztarész bérét a várható évi bérösszegből levonták, a fentmaradt összeget a kihajtott jószágokra arányosan felosztották. A kiszámítást úgy intézték, hogy a legelőbérből mindig maradt valami csekély fölösleg. A XIX. század első félében a legelőbér pusztánként és a jószágok száma szerint erősen ingadozott ugyan, de általában kisjószág után 2-2,50 forintot, nagyjószág után 3-4 forintot sohasem haladta meg. 14 A nagy arányú jószágtartás ellenére - az 1830-40-es években általában 7000-7500 db szarvasmarha és ló után adóznak - a pusztai rideg állattartás szerény méretűnek látszik. A pusztagazdák számadásai szerint a jelzett években általában 3000-3500 db kis és nagy jószág járt a pusztákon. A mindig jelentékeny számú juhállomány (3000-3500 db.) a belső pascuumon legelt.'5 A határhasználat és a gazdálkodás rendszerében a XVIII. század utolsó harmadában megfigyelhető kettősség a múlt század közepéig állott fent. 1850 után Szegegyházát és Királytelek-pusztát a volt földesuraik saját kezelésükbe vették, Császárszállás egy részét és Simát a nyíregyházi lakosok örökáron megvették. Itt az új gazdák a tagosított birtokaikon az újkori tanyásgazdálkodásra rendezkedtek 13 SZSZBML, V. A. 101.29/29. 1845:10. 1 4 Uo. V. A. 102/j. 79/159. 1831:11., 1832:14.; V. A. 101. 28/28. 1836:10.; V. A. 101. 29/29. 1837:6., 1845:8.; V. A. 102/b. 104/24. 1846:37. 15 Uo. lásd előbbi jelzet. Adóösszeírások 1830-1840.