Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
be. A tanyák itt az egyéni parcellákon és nem bokrosán állottak, ez az oka, hogy ezeken a pusztákon az alföldi tanyákhoz hasonló magányos földművelő tanyák keletkeztek, a bokrosodás itt újabb keletű, az azóta bekövetkezett birtokmegoszlás következménye. Itt - miután a tanyák keletkezése az alföldi tanyástelepülés szabadgazdálkodási fázisába esik - nyomásos fordulókényszer sem állott fent. A XIX. század második felében a nyíregyházi lakók gazdálkodási rendszere amúgy is lényeges változáson ment keresztül. A közeli puszták elvesztése következtében a korábbi, viszonylag jelentős rideg állattartás csökkent. Végleg nem szűnt meg, mert még a két világháború között is bérelték a margitai, Hortobágy melletti káptalani pusztát, de ez már csak reliktumszerű maradványa volt az egykori gazdálkodásnak. A város körüli legelők felosztása a városbeli kezes tartást is csökkentette. A szállásföldekre a tömeges kiköltözés az 50-es évek után indult meg, az ideiglenesen, és főleg cselédek által lakott szállások ekkor váltak a gazdák számára is lakótanyává. Ennek ellenére a szállásbokrok területén az első világháborúig fennmaradt a háromnyomásos, fordulós gazdálkodás, a tarlószabadulás és az ugarnyomás legelőként való használata. Az alföldi tanyásgazdálkodás területén ilyesféle közös használat már korábban sem volt szokásban.'6 A fent elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Nyíregyháza határhasználatát két, azonos időben egymás mellett élő forma jellemezte; kis határú falvakban általános nyomásos fordulós gazdálkodás keveredett az alföldi, nagyhatárú helységekben szokásban levő szállásos gazdálkodással. A város határa az utóbbiakra jellemző gazdálkodási övezetekre oszlott, a szántóföldi övezet a határ nagyobb részét foglalta el, a pusztai állattartás övezete azonban a városhatáron kívül bérelt pusztákon terült el. A szántóföldi övezetben a körülmények kényszere folytán már a megszállás kezdetén kialakult az alföldi tanyás gazdálkodás régibb formája, az ideiglenesen lakott szállások rendszere. De ezek a szállások csoportosan települtek a határ egy-egy részén, és a körülöttük elterülő szántóföldi részleteken háromnyomásos, ugarfordulós földmüvelés folyt. Az ugar a szállásokon tartott, a várost körülvevő belső legelő pedig a városi kezes jószágok legelőjéül szolgált. A megtelepülés utáni évtizedben itt is kialakult az állattartásnak alföldi jellegű, pusztai extenzív formája, de a gazdálkodásra sohasem nyomta úgy rá a bélyegét, mint a szomszédos hajdúvárosokban vagy Debrecenben. A nyíregyházi csoportos tanyarendszer sajátos településformája tehát eredetében nem etnikai sajátosságra vezethető vissza, hanem a Kárpát-medencében a XVIII. században etnikai sajátosságra való tekintet nélkül megtalálható két határhasználati és gazdálkodási rendszer helyileg, a paraszti gyakorlat által kialakított 16 MÁRKUS, 1943. 142.
