Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
határterületével. És jelzi, hogy a nyíregyházi lakosok gazdálkodásában a pusztai, extenzív állattartás hogyanjutott nagyobbjelentőséghez.9 Szennyes pusztát (Nyírlugos határában) 1771-ben vették bérbe. A bérleti szerződés kimondja, hogy „ csupán kaszálás, vagy marhalegeltetési haszonvétellel használhatják". Szegegyházát (területe 9588 hold) szintén csak legeltetéssel használhatták. „A kemény gyepeket nem szabad lészen feltörni szántással." Ugyanezt a tilalmat mondja ki a császárszállási és simái szerződés is. Ennek ellenére 1810 óta Sima egy részét már földmüvelésre bérelték.io Mikor viszont Királytelek pusztára 1777-ben kötött 10 éves szerződés lejárt, a földesúr csak úgy volt hajlandó újabb tíz évre kiadni a pusztáját, hogy „mind a communitas állandóbb hasznát vehesse, s a föld a rendetlen haszonvétellel el ne soványodjék, köteles lészen az említett communitas négy egyenlő és proportionatus állandó fordulókra felosztani, és az egyik fordulót őszi, a másikat pedig tavaszi vetéssel a gazdák között felosztván használni, következésképpen az egész pusztának három felét mindenkor hevertetni, csupán marhájokat és ménesét rajta legeltetni. A homokos talajú pusztákon azt is kikötötte a birtokos, hogy a legelőt lóval vagy juhval - ezek a gyepet tövig lelegelték volna - nem szabad járatni, csupán szarvasmarhával. A távolabb eső, az egri káptalantól bérelt margitai és titkosi, vagy a balmazújvárosi, Hortobágy melléki, szikes talajú pusztákat a talaj gyengesége és a távolság miatt sem szánthatták. A szántás-vetéssel is használt pusztákon a fordulókényszer és a füldesúri tulajdonjog miatt sem jöhettek létre szállások. A puszták télen sem voltak egészen néptelenek, részben a saját jószágaik, részben a Brassó és Szeben környéki transzhumáló juhászok juhnyáj ai teleltek rajtukJ2 A bérleti rendszer miatt a pusztai állattartás hatósági rendje sokkal szervezettebb formában alakult ki már a XVIII. században, mint a saját pusztákkal rendelkező alföldi helyeken. A bérösszeg fizetéséért maga a communitas volt felelős, a használat rendjét és feltételeit tehát meg kellett szabnia. A használat feletti felügyelet érdekében ezért évente pusztánként két-két pusztagazdát választottak. 9 1761-ben már bérbevették a szomszédos Sima pusztát, 1766 óta az ugyancsak szomszédos Királytelek-pusztát bérelték, 1772-ben kissé távolabb az orosi határban Harang (ma Harangod), a még távolabbi Fülöp (Nyírlugos határában) pusztákat bérelték ki. A rideg állattartás fokozódásával a XIX. század eleje óta a szomszédos Sima és Királytelek mellett a nyári legelőnek alkalmasabb Hortobágy menti, balmazújvárosi, polgári és büdszentmihályi szikes legelőket bérlik. Vö. MÁRKUS, 1943. 119-121.; SZSZBML, V. A. 101/f. 37/37. 1766:2., 1767:7., 1770:5.; V. A. 103/b. 6/202. 1770:1.; V. A. 101/d. 36/36. 1770:4.; V. A. 101/g. 38/38. 1793:10., 14., 1794:3.; V. A. 107. 1/212. 1814:14.; V. A. 102.97/17. 1833:57.; V. A. 101.28/28. 1835:16. 10 Szennyesre Uo. V. A. 101/f. 37/37. 1771:4.; Császárszállásra V. A. 108. 1/216. 1793:3.; Simára V. A. 102/j. 75/155. 1800:21., V. A. 101/g. 38/38. 1806:9. I' Uo. V. A. 101/f. 37/37. 1787:1. 12 Vö. BALOGH, 1961. 213-218.
