Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
Az igen jelentékeny terjedelmű határ beosztására és a település rendszerének kialakítására tehát a földesurak akarata nem érvényesült. Sajnos, közvetlen adatokkal mi sem rendelkezünk arra, hogy a megtelepülés időszakában miként történt a gazdálkodás és határhasználat rendjének kialakítása. Ennek korai állapotát későbbi, megszilárdult állapotokból tudjuk rekonstruálni. Az első évek adóösszeírásai - ezek a házak rendjében tüntetik fel a lakókat elárulják, hogy az egykori lakosságnak csak csekély töredéke maradt itt, a betelepülő 300-350 családnak mintegy 10 %-a. Ezek egykori határhasználati rendszere semmiképpen nem lehetett irányadó a jövevények számára - a határ bőségéhez képest az első időben az utóbbiak sem voltak túl sokan. Egy 30 évvel későbbi felmérés szerint a határ használat szempontjából az alábbi módon oszlott meg: belső terület 381 kh uradalmi erdő és Sóstó 846 kh szállásföldek 17 886 kh legelők 7 077 kh összesen: 26 190 kh A városhatárnak használat szerinti beosztása éppen olyan, mint az alföldi nagyhatárú helységeké: a lakótelkekre osztott belsőséget az osztatlan belső legelő, a pascuum veszi körül (lásd térkép). Ezen a belső legelőn járt a XVIII. század óta a városrészek szerinti alsó- és felsőjárási tehén-, borjúcsorda, csürhe és 14-20 fejős juhnyáj. Itt volt a város lakói jármos ökrei számára kiszakított tilalmas is. A legelőből szakították ki az 1770-es évek végén és 1819-ben a város beépített területei közvetlen szomszédságában levő szőlős, gyümölcsös, szénás és füveskerteket, a város részére forspontot vállaló cúgos gazdák, valamint a város lovai számára szánt külön kaszálókat, összesen 660 kh-at. A belső legelő gyűrűjén kívül, mintegy 4 km távolságban kezdődött a szállásföldek övezete - pontos mása az alföldi városok határbeosztásának. Az erdő és a Sóstó a várostól északra, a belső legelő övezetébe esett, de árokkal volt elkülönítve a legelőtől. Amint látjuk, ez a határbeosztás mindenben egyezik az alföldi városoknak 200 évvel korábban már felismerhető, vagy békési, csongrádi, nagyhatárú, de frissen telepített helységeinek kialakulóban levő határbeosztásával. De mégis különbözik egyben, éspedig abban, hogy a nyíregyháziaknak a saját territóriumukon sohasem volt pusztai, külső legelőjük. A nagyarányú, rideg állattartás színhelye a városhatáron kívüli bérelt földesúri puszták voltak, magát a városhatárt a szállásföldek övezetében már a XVIII. században szántóföldi művelésre használták.
