Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
viszont egyáltalában nincs megnyugtatóan tisztázva a nyíregyházi csoportos szállások kialakulásának és határhasználati formájának XVIII. századi menete. Az alábbiakban a szállások funkciójának és a határhasználattal való összefüggésének kérdését kívánjuk megvilágítani, ezáltal az eredet kérdését is tisztázni. Az nem vitás, hogy Nyíregyháza, az 1753-i újjátelepítést megelőzően, 1632 óta hajdúszabadalommal élő hely volt, de ezt a hajdúszabadságot a Rákóczi-felkelés utáni birtokosai, a királyi fiscus, majd a Károlyi és Dessewffy család nem volt hajlandó elismerni. Emiatt egykori lakói fokozatosan el is költöznek. Az újjátelepítés idején az egykori hajdúk leszármazottainak csak egészen kis töredékét találták itt. Az is feltehető, hogy a XVII. században, mint hajdúvárosban, itt is kialakult a két-beltelkes, (kertes) településforma, bár erre semmi bizonyítékunk nincs és az sem törvényszerű, hogy minden hajdúváros ilyen településformát alakítson ki. Ismerünk hajdúvárost kertes forma nélkül is. De ha még találtak volna is ólaskerteket Nyíregyházán az ide betelepülő szlovákok a betelepüléssel egyidőben vagy kevéssel azután, a határban keletkezett szállások semmiképpen nem hozhatók a feltételezett ólaskertekkel genetikai kapcsolatba. Amint alább kiderül, a nyíregyházi szállások funkciója egészen más volt, mind az ólaskerteké. A Gyetva környéki állattartó szállásokkal való rokonításnak is vannak nehézségei. Igaz, hogy a betelepülők egyrészt erről a tájról való, de a csoportos szállások keletkezésének körülményei, az időbeli gazdasági funkciójuk és az alább részletesen ismertetendő határhasználati rendszer az eredeztetés ellen szólnak. A gyetvai lázoknak funkcióját elsősorban az állattenyésztés szabja meg ugyanúgy, mint az alföldi állattartó mezei szállásokét vagy mezei kertekét. A nyíregyházi csoportos szállások, a későbbi tanyabokrok létrejöttét azonban már kezdetben a földművelés határozta meg és állatteleltető funkciójuk mindvégig másodlagos maradt. Még csak azon a funkcióváltozáson sem mentek keresztül, amely az alföldi, nagyhatárú városok régibb múltú állatteleltető szállásait előbb ideiglenesen, majd állandóan lakott szántóföldi, földművelő tannyákká alakította át. Nyíregyháza 1753-1757 közötti második megtelepülése két hullámban történt. Az első jövevények közvetlenül Szarvasról és Tótkomlósról telepedtek át, de a második hullámban érkező jövevényekhez hasonlóan Hont, Zólyom és Gömör megyékből származtak. A letelepülés egyik lényeges mozzanatát abban látjuk, hogy a két földesúr a szerződés szerint az egész városhatárt átengedte a jövevényeknek és lemondott arról is, hogy a nemesi kúriájukhoz tartozó határbeli járandóságukon házi kezelésű majorságot rendezzen be. 4 4 Az 1757. április 10-én kelt szerződés teljes egészében közölve: LUKÁCS, 1886. 201-205.
