Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
4. kétbeltelkes (kertes) zárt település, amelynek egyik altípusánál a határbeli szántóföldeket állandó beosztás nélkül, hol itt, hol ott hasítják ki a határból, hogy néhány évi használat után parlagban hagyják. A másik altípusa az a forma, amelynél a határbeli, eredetileg állattartó szállások körül egyénileg vesz minden birtokos egy-egy földdarabot müvelés alá, 5. zárt falutelepítés, két vagy háromnyomásos határhasználati formával. Az 1-3. településformának a határhasználati rendszere minden különleges közösségi szabályozás nélkül alakulhatott ki és egyaránt lehet parlagoló, egynyomásos vagy váltógazdálkodás. Az 5. típus határhasználatát a faluközösség alakította ki, ugyanez szorította a. 4. típust a XVIII. században igen változatos határhasználati rendszerek kialakítására. (Pl. a határ egy része telekszervezetben fordulókényszer alá esik, tanyák nélkül; más része időszakos újraosztással szántóföld, tanyákkal vagy tanyák nélkül, időszakos legelgetési tilalmakkal; szántóföld állatteleltető, majd szántóföldi szállásokkal és tanyákkal.) Wellmann Imrének az Alföld északnyugati, igen jelentékeny és változatos földrajzi jellegű területére kiterjedő kutatása megállapította, hogy a határhasználati és földművelési rendszerek változatos kombinációi létrejöttében nagy szerepe van annak is, hogy egy-egy falu életfolytonossága a török hódoltság alatt megmaradt-e, avagy részben vagy egészben elnéptelenedett helyre új jövevények telepedtek-e a század folyamán. A földművelési rendszerek és határhasználati formák változatos kombinációit a szüntelen kísérletező paraszti gyakorlat hozta létre, itt-ott, kisebb mértékben a földesúri beavatkozás is segített módosítani: sikerrel általában csak akkor, ha ez egybeesett a faluközösség gazdálkodásának irányával.2 A kísérletező paraszti gyakorlat azonban néha nem ragaszkodott a már meglevő formákhoz sem, és ez esetben - magára hagyva - a lehető legpraktikusabb megoldást választotta. Erre példa Nyíregyháza határhasználatának és gazdálkodásának XVIII. századi alakulása, s ennek eredménye az alföldi településformák között egyedülálló rendszer létrejötte. A nyíregyházi tanyatelepülés eredetét bizonyos feltételezett történeti előzmények és a kétségtelen etnikai azonosság révén részben a hajdúvárosok kertes településével, részben a zólyomi és gömöri szlovák középhegység állattartó hegyi szállásaival hozták genetikai kapcsolatba.3 E feltevésnek azonban az ólaskertek, a gyetvai lázok és a nyíregyházi XVIII. századi csoportos szállások közötti formai és funkcióbeli eltérések egyaránt ellentmondanak. Az eltérések részletes elemzésére itt nincs helyünk, az ólaskertek és lázok morfológiája és funkciója néprajzi irodalmunkban eléggé tisztázott, 2 WELLMANN, 1961. 355., 360. Még részletesebben és a vonatkozó irodalom teljességét felsorolva szól erről. WELLMANN, 1967. 363. 3 MÁRKUS, 1943. 110-124.
