Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
ez a magyarázat csak a formai egyezéseken alapszik, a csoportos tanyatelepülés eredetét mélyebben, a határhasználatban és gazdálkodási formában kell keresnünk. Nyíregyháza határbeosztása a XVIII-XIX. században A magyar agrártörténet XVIII. századi alakulásának napjainkban legmélyebbre leásó kutatója megállapításaiból tudjuk, hogy a század első harmadában a Kárpát-medence területén négyféle földművelési rendszer élt. A földművelési rendszerek e négy típusát a talaj termékenységét fenntartó eljárásokkal lehet jellemezni, így különböztethetjük meg 1. a parlagoló, 2. a (két-három) nyomásos, 3. az egynyomásos és 4. a váltógazdálkodás típusait. A jelzett földművelési rendszerek a Kárpát-medence egy-egy tájegységén általánosságban jellemző módon helyezkedtek el, de mindig szoros összefüggésben a települési és határhasználati formákkal. A településnek és határhasználatnak viszont öt alapformája állapítható meg: 1. szórt településforma, a lakóház körüli irtványokon megművelt földdarabbal, 2. aprófalvas (szeres) településforma, a házcsoportok körüli, szabálytalan szántóföldi parcellákkal 3. soros település, az egymás mellett sorakozó, szabályos szalagtelkes szántóföldeken álló lakóházakkal,