Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
család minden tagjának részarányosán kötelessége volt, annak ellenére, hogy az egyes családok a városbeli kúriájukban laktak. A vár a városon kívül, természetes magaslaton, vízállások által körülvéve, 10 helyiségből álló, téglalap alaprajzú épület volt, a déli oldal két külső sarkán egyegy háromszintes, lőréses toronnyal erősítve. Az épülethez észak felől 30 x 25 méternyi területet bezáró, ölnyi vastag kőfallal kerített várudvar csatlakozott; a négyszögletű kőfal két sarka egy-egy kerek védőtoronnyal volt megerősítve. István érsek 1470-ben meghalt, tehát a zárt négyszögű vár nem épült fel teljesen, mert halála után Várdai András és testvérei nemcsak a további építéstől vonakodtak, de még a fenntartásához sem akartak hozzájárulni. 25 Ennek ellenére a kisvárdai vár a XVII. század közepéig Szabolcs megye legnagyobb erőssége lehetett. Az 1510-es években Várdai Ferenc erdélyi püspök a meglevő köré földből és fából külső várat épített, s ezt a két király közti küzdelemben vizesárokkal is megerősítették. A XVI. század első felében a két király, illetve János Zsigmondnak és Ferdinándnak az Észak-Tiszántúl birtoklásáért folytatott versengésében gyakorta cserélt gazdát, de ez a Várdaiak birtoklását nem érintette. A XIV-XV. században az egyházi szervezet egyrészt a régi várispánsági beosztás hagyományát őrizte, részben a kialakuló nagybirtok szerepét tükrözte. Szabolcs megye területén e két évszázadban - sőt a XVI. században is - két főesperesség állott. A megye északkeleti fele a borsovai, a délnyugati része a szabolcsi főesperességhez tartozott, s mindkét főesperesség két-két alesperességre oszlott. Bereg megyénél a megoszlás már nem ilyen világos, mert egy része továbbra is a borsovai főesperesség része, míg két falu (Lónya és Tiszakerecseny) a zemplénihez, Szatmár megyében a Szamos-Tisza között fekvő falvak az ugocsai, a Szamos és a Nyírség közöttiek pedig a szatmári főesperességhez adóztak. A pápai tizedjegyzék a mai területen 93 egyházas helyet sorolt fel. Azonban kétségtelen hitelű adatok szerint a XIV. század első felében 129 településről tudjuk, hogy kőtemplom vagy kápolna állott benne. 26 A XIV. században név szerint ismert települések alig egynegyed részében állott egyház, de a 129 egyházas hely közül a XV. században már 20 elnéptelenedett, viszont a XVI-XVII. században már csak két templomos hely vált pusztává. A ma is álló falvak között 107-nek temploma már kétségtelenül állott a XIV. század első felében. Kállósemjénben egyidejűleg két templom is állott. 27 25 1465: ZICHY, 1871-1931. XII. 281.; 1469: uo. XI. 3.; 1470: uo. XII. 292-294.; 1471: uo. XI. 72.; 1472: uo. XI. 99.; 1479: uo. XII. 247-248.; Az ásatások a vár építési fázisait nagyjából tisztázták. ÉRI, 1954. 57-59.; ÉRI, 1961. 17-35. 26 A Szabolcs megyei négy alesperességi kerület megfelelt a megye négy XVI. századi szolgabírói járásának: MEZŐ - NÉMETH, 1972. 9-10. és passim.; A szabolcsi esperesség: KÁLLAY, 1943. 1420. reg. 27 A kállósemjéni Szt. Miklós egyház felszereléséhez 1322-ben több misekönyv, psalterium, breviárium, kehely, két papi ruha és csengő tartozott: KÁLLAY, 1943. 177., 847. reg.
