Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

ÓLASKERTEK NYOMAI A TISZA MENTÉN Néprajzi gyűjtőutam során 1958-ban és 1943-ban a szilaj pásztorkodás maradványait kutatva Büdszentmihályon, Tiszabüdön (Ma közigazgatásilag Tiszavasvári néven egyesítve), Tiszadadán és Tiszadobon nem is túlságosan öreg emberek emlékezetében minduntalan felbukkan az ólaskertekben való teleltetés. Amint részletesebb kérdezősködés után kiderült, az egykori ólaskertek szorosan hozzátartoztak a település szerkezetéhez és a gazdálkodás rendjéhez. A szemtanúk emlékezete az 1880-as évekig nyúlik vissza, olyan időszakra, amikor a lecsapolások következtében felszabaduló földeken a mezőgazdasági termelés szélesebb körű kiterjedése az egykori, századokon keresztül fennállott gazdálkodási rendet kezdte jobban megbontani. Mielőtt azonban bármiféle következtetést próbálnánk levonni, helyesebbnek ítéljük az adatközlőktől szó szerint feljegyzett, ma is élő hagyományt közölni. Büdszentmihály ,,A szentmihályi ólaskertek az ú.n. «Öles árok» által bezárt és a lakóházakat magába foglaló belső övön kívül voltak. A belső öv tömege az év nagyobb részében víz alatt álló Tóaljához zárkózottan terült el. Ezt a települési magot három oldalon (E., K. és D.) övezték az ólaskertek. Területük változó volt aszerint, hogy hány telek után adták annak idején. Általában 3-5 vékásig (1200-2000 négyszögöl) terjedők voltak. A régi kertség területén még ma is sok 1200-1600 kvadrátos portát találunk, a belső övben pedig 50 - 200 ölig terjed a telkek nagysága. Az ólak vert, vagy rakott sárfallal épültek, de igen sok óriási, 50x25x12 cm-es méretű vályogból is. Északi végükön rendesen szekérszínt építettek. A század elején, kb. az első világháborúig több ilyen ólat láttam. Anyai nagyapámékét 1912ben alakították át, illetve vették kisebbre. A kerteket garággya választotta el egymástól. A kertben telelt az állat, itt tartották a takarmányt, szalmát, tőzeget, «zsufot», tüzelőt stb. A kertségből három helyen jelentősebb (25-30 kh) területet vett el a három vizes hely: a Nagylapos, Korontó és Csomborostó." (Gombás András ny. tanító közlése) Tiszabüd „ Ott van a házam, ahol a Puskások kertje volt, van azon most már öt ház is. Mindenki, akinek háza van rajta, kapott belőle 500 ölet. sokan voltak jó gazdák, akiknek nagy kertjek volt, ma már nincsenek ilyenek, beépítették. A kertben volt istálló, istállónak lenni kellett, takarmánnyal vetették be. Az istállóban legények tanyáztak, bort vittek oda, elvitték a szomszéd tyúkját, megsütötték. " (Burhát László, 90 éves, meghalt 1959-ben)