Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A faluban csak lakóház volt, disznóól, istálló, és a marha az istállónál volt. Még ha fűteni való szalmát hoztak haza, azt is a kertből hozták. A régi falu a templom két oldalán volt, kelet felé a határútig (a szentmihályi határ). A nagy út mellett a telkek nem voltak nagyok. A kertek nagyok voltak, 800-1000 kvadrát. „Azt tudom, hogy itt a szomszédomban két kert volt, ők meg bent laktak a templom mellett. A kertekben utcák voltak, garaggyával voltak kerítve. Volt kapu is rajta deszkából, három deszka székiben összeszegelve. A falu északi oldalán nem voltak kertek, csak a szentmihályi oldalon. Volt egy szomszédunk, Halaváts Mihály, mondogatta: «Ezt a kertet az apám sódarért meg egy kenyérért adta el. » A kertekben volt egy sertésól, meg egy istálló, kút se mindenikben, hanem a közös kútra jártak. A közös kút az utcán volt. A sertésólakat a vásárban vették, bikkfából voltak, azután összerakták. Én is emlékszem rá nagyon jól, az én apám is, mikor ilyen hideg volt, bevitt egy kis kosár szalmát, aztán ott tüzeltek az ól közepén. A ló az egyik oldalon állott, a marha a másikon. A fejős tehén is ott kint volt, oda jártakkifejni. Megvacsoráltak, aki szolgalegény volt, vagy gyermek, ment ki az istállóba aludni. A legények összejártak tanyázni, néha ott is aludtak el, ahol összejöttek. A szalmát, szénát ott tartották. Ha egy sütet szalmára volt szükség, egy háttal vittek haza. Még az én fattyú koromban is a kertben nyomtattak. Nyáron a kert be volt vetve veteménnyel. Az ól belől fiistös volt. Gyermekkoromban kezdték jobban beépíteni, volt aki eladta, és épített rá más." (Ranyák János, 75 éves) „A Temető utca környékén csak négy ház volt, a többiek ólak voltak és puszta kert. A puszta kertben lucerna volt. Akadt olyan kert is, amely két holdnál is nagyobb volt, a főutcán 300 - 400 kvadrát egy-egy telek. Ennek előtte, akiket gazdáknak hívtak, azoké volt az ilyen kert, nagy istállók voltak, ott teleltek, a faluban csak a lakóház állott a telken, rakományt csak a ház szükségére vittek be. Pap Józsi Mihálynak itt a Kiss Ernő utcán volt kertje, a háza a templom körül nem messze (kb. 500 m). Nagy istállója volt a kertben, legalább 10—12 marha megfért benne. A kertben nyomtattak, a szalma ott maradt. A kertek az 1890-es években szűntek meg, gyermek voltam én még akkor. A kertben garádja volt trágyából, akinek tehetsége volt, egészen körül rakta. " (Tompa Péter, 78 éves) Tiszadada „Az istálló külön volt mindenkié, külön tartották a jószágot, reggel mentek az istállóba. Itt előttünk a posta körül egy nagy kert volt, a Csendesé. Ez itt kiparcellázta és ott osztogatták a telkeket. Ahogy megyünk kifelé az állomásra, volt egy granárium kert, most van ott tán száz ház is. " (Kelemen István, 78 éves) Tiszadob „ Mindenkinek volt háza fent, volt 200 öles portájuk és volt minden telekhez egy kert adva, a kastély felé, meg a déli és nyugati részen a faluban. Csűr nem volt benne, de itt nyomtattak, itt volt az istálló, voltak nagy istállók, ki vályogból,
