Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
az, hogy 1739-ben minden felsőbb hatósági engedély nélkül újították meg a templom zsindelyfedelét. 7 A következő évtizedben azonban a központi államigazgatás korlátozó rendelkezései mindinkább érezhetőbbek lettek. A r. katolikus plébánosok és esperesek figyelme minden - az egyházmegyéjükben történő - változásra kiterjedt, a tapasztaltakat azonnal jelentették mind a helytartótanácsnak, mind a közvetlen felügyeletet gyakorló megyei hatóságoknak. Ezeknek az intézkedéseknek következtében tudunk arról, hogy 1743-ban a község és az egyház minden engedély nélkül kijavíttatta a középkori templom omladozó, kidűlő félben levő nyugati falát. A község elöljárósága 1752-ben, az egy évtizeddel korábban követett módhoz hasonlóan, ismét a földesúrhoz folyamodott, hogy engedje meg a templom keleti falának kijavítását. Pethő Rozália földesasszony ehhez hozzá is járult, és így a földesúri engedély birtokában az újjáépítés meg is indult. A rakamazi r. katolikus plébános feljelentésére azonban a helytartótanács elrendelte a vizsgálatot annak megállapítására, hogy mikor, kinek az engedélyével, milyen mértékű átalakítást vagy bővítést végeztek a templomon. Ugyanakkor felmérette a meglevő épületet, nehogy a restaurálás ürügyén kibővítsék az épületet. E felmérés alapján - amelynek adatait fentebb ismertettük - állapíthattuk meg a középkori templom legfontosabb méreteit. A helytartótanács által a tatarozásra kiadott engedély úgy szólott, hogy csupán az eredeti állapot szerinti helyreállítást engedi meg, a felmérésre használt ölrudat le kell pecsételni és a tatarozás befejezése után az esetleges bővítés megállapítására, a mérést ugyanazzal kell megejtenie Az engedély birtokában 1755-ben, a templom keleti falainak újjáépítése be is fejeződött, de az 1756-ban az újjáépítés ellenőrzésére kiküldött bizottság, - miután az eredeti, lepecsételt mérőrudat nem használhatta - az 1754-i és mostani mérés között némi, de nem túl nagy eltérést állapított meg. Az eltérés okának felderítésére külön bizottságot küldöttek ki, amely a tanúk vallomásaiból és Pethő Rozália leveléből kiderítette, hogy az 1743-i javításra a földesúr adott engedélyt. E javítás a templom nyugati végét érintette, az újjáépített falrész a régi templom kőből és téglából vegyesen épített fundamentumán áll. A javításra akkor azért volt szükség, mert ez a falrész kidőlt, de már előtte is romladozó állapotban volt. A 12 év előtti javítás munkáját Palczer Boldizsár debreceni kőműves végezte, de őt már nem lehetett kihallgatni, mert néhány évvel korábban meghalt. Az 1754-55-i újjáépítés szintén a régi falak és alapok felhasználásával történt, így nagyobb bővítésre nem került sor. „Az ajtófelet, amelyen kitetsző számokkal az 1667-ik esztendő vagyon kivágva és a templom kőfala közzé vagyon helyheztetve, azon ajtófélfát a szentmihályi templomnak régi kőfala közzül 7 SÖRÉS, 1887. 108. 8 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 55. No. 174. 1754.
