Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A templom építéstörténete nagyrészt feleletet ad a jelenlegi formából is levonható következtetésekre. A mai templom helyén ugyanis a XIV. század első évtizedében már kétségtelenül állott egy kőtemplom, amelynek építését az első, 1319-ben kelt említésnél lényegesen korábbra kell tennünk. A templom védőszentje Szent Mihály arkangyal volt, erről kapta a falu is a nevét. A település valószínűleg a tatárjárás után, a XIII. század második felében keletkezett, mégpedig az egykori szabolcsi vár birtokán. Telepítője minden valószínűség szerint a Nyírség középső területein birtokos Balog-Semjén nemzetség második, név szerint ismert tagja, Mihály (1250-1292) lehetett. A falu alapítója a templom védőszentjéül a saját névadó védőszentjét választotta, viszont a falu nevét az egyház patronusáról vette. Ebben az időben ez a névadási gyakorlat általános volt.i Az új falu azonban - legalábbis kezdetben - nem lehetett valami népes település. Az alapító Mihály három fiának 1319-ben bekövetkezett osztozkodáskor a templomtól észak felé az út két oldalán álló házak Istvánnak, a templomtól nyugati irányban álló házak egy része Lászlónak, más része Mihálynak maradt. A testvérek megállapodtak abban is, hogy a megosztott falu belső telkeinek tartozékait, mind a legelőket, erdőket, réteket és kaszálókat, mind pedig a templomot közösen és osztatlanul használják. Ellenben mindenik testvér jogot kapott arra, hogy saját falurészére jobbágyokat szerezhet és telepíthet.2 Az oklevélben említett templom a mai helyén, mesterséges őshalmon, az egyébként sík terepből jól kiemelkedő szinten állott, félköríves szentélyzáródású, egyhajós román stílusú templom lehetett, de méretei szerint a jelentékenyebb nagyságú egyházak közé tartozhatott. Méreteit is tudjuk abból a vizsgálatból, amelyet 1754-ben és 1755-ben végeztek a korábban mintegy 10-12 év előtt - végrehajtott tatarozás megállapítására. A templom hajójának hossza belül mérve 12 öl volt, szélessége szintén belül 4 öl 1 arasz, kívül két arasz híján öt öl. A templom keleti végét kerek záródásúnak mondja a jelentés, ezt a részt az 1742-43-ban végrehajtott javítás során a falak egy részével kénytelenek voltak lebontani, de az új falak a régi alapokon épültek. A még ki nem javított falak is 1 A Balog-Semjén nemzetség ősi birtokai a Szamos menti Kérsemjén környékén voltak, a későbbi birtokközpont, Kállósemjén alighanem későbbi - de még a nemzetség ágakra és családokra szakadás előtti - szerzés. Ez a birtokközpont a kezükben lehetett már a XIII. század eleje előtt is. Ettől a birtokközponttól távolabb, északra és nyugatra eső birtokok - köztük a Szentmihállyai szomszédos Büdmonostora, továbbá Beszterec, Dombrád és Ajak az egykori szabolcsi várispánság birtokai közé ékelődnek be, és egy részük megállapíthatóan királyi adományozás révén került a birtokukba. A mai Tiszavasvári egyik felét alkotó egykori Büdmonostora 1250 után a nemzetségből kivált, Kállay család alapító ősének, Egyednek a birtoka. Ennek az Egyednek bátyja volt az a Mihály, aki a Semjén család őse lett. A Szentmihály birtok mindig ezen az ágon öröklődött. A középkori Büd és monostora a mai falutól nyugatabbra, a mostani szőlőskertek helyén feküdt, helyét tégla- és cseréptöredékek jelzik. KARÁCSONYI, 1900-1901. 181., 191.; FEKETE NAGY, 1937. 417-431.; AO, 1878-1920. II. 174. 2 AO, 1878-1920. II. 526-527.
