Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

csikótűzhely váltotta fel. Az alföldi ház konyhabeli, szabad tűzhelyét is kiverték, és helyébe a kémény alá zárt, berakott konyhát építettek, majd a felső szobabeli kemencét bontották el - az alsó lakószobában egy ideig téli fűtésre még megmaradt -, és a felső szoba fűtetlen, hideg helyiséggé alakult át. Ezt nem is használták, ez volt a tisztaszoba. Végül az első világháború után a sütőkemence legtöbb helyen - főleg a módosabb parasztházakban - végleg kikerült a házból és az udvar másik oldatán épített nyári konyhában kapott helyet, néhol belül, legtöbb helyen azonban féltető alatt, kívül. A XIX. század közepétől kezdve, a hagyományos építési mód, lakóházbeosztás és berendezés mindinkább a szegényebb parasztságnál őrződött meg, a módosabbak tégla- vagy kőalapra magasabb sár-, vályogfalu házat építettek, a tetőszerkezet fenyőgerendából készült, a gerendákat tanult ácsok csapolással illesztették össze, a tetőfedő anyag is a tüzbiztosabb cserép és pala lett. Erre az időre esik a lakóház bővítése a negyedik helyiséggel, a nyitott tornáccal, amelyet a módosabb helyeken kő-, tégla- vagy vályogoszlopok tartották. A tornác vagy a ház udvar felőli hosszanti falán futott végig, vagy az udvar és utca felől is körülvette a házat. Szatmárban, ahol a magas talajvíz miatt a házakat amúgy is magasabb kő- vagy téglaalapra kellett emelni, a tornácra egy-két lépcsőn lehetett feljárni, az oszlopok közét 100-120 cm magas, cifrán faragott deszkakerítés zárta le. Ez volt a rédelyes ház. A függőleges deszkákkal az oszlopok közé vésett redely- és talpgerendához szegezték. A jobb építőanyag módot adott arra is - ami a régi parasztházakon általában hiányzott -, hogy bizonyos szerény díszítést meghatározó stílusjegyeket is alkalmazzanak a lakóházakon. A mintát a XVIII-XIX. század fordulóján nemesi kúriák építésénél meghonosodott klasszicista stílus adta, ennek szegényparaszti változatait látjuk a parasztházak ambitusain, oszlopfőin, homlokzati díszítésein téglából kialakítva vagy fába vésve. A lakóház hagyományos belső berendezését a tűzhely lakószobabeli vagy konyhai elhelyezése határozta meg. A kandallós-tűzhelyes ház egyetlen lakóhelyisége a mindennapi élet összes tevékenységének színhelye volt. A kemencés tűzhelyes lakóházban a tevékenység két helyiség között oszlott meg, a kemencés rész inkább hálóhely volt. A tornác megépítésével tavasztól őszig a főzés kivételével minden nappali munka ide tevődött át. Főleg a nagyobb szennyeződéssel járó munkát végezték el a tornácon. A leltárak tanúsága szerint a paraszti lakóház hagyományos bútorzata a múlt század közepéig nagyon szerény volt. Egy-két ágy, asztal, karoslóca, amely egyúttal ruhásláda, egy-két ülőhely és ideiglenes, dikószerü fekvőhely. A konyhai berendezés még kevesebb. Vasból kovácsolt tűzi kutya, cserépedények főzésre, fadézsák, vedrek víznek, mosásra, gyalogszékek; és alacsony asztal, ezt ülték körül a család tagjai evés közben.