Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

bennük. A jobbágynevek között feltűnően sok a foglalkozásra utaló név, különböző mesteremberek még a falvakban is találhatók.

19 A 13 falu pénzadója 243 aranyforint volt. Az uradalom némi majorsági gazdálkodást is folytatott. A makkos erdővel rendelkező falvakban sertést hizlalt, ezek egy részét eladta; 1449-ben 78 eladott sertésért 96 aranyforintot kapott. Az uradalomnak öt pásztora, egy csősze s egy bérese volt. Ezek bére természetbeni: kabát (tunica), ing (camisia), harisnya (így! nadrág), süveg (mitra), szűrposztó ködmön (pellicium), bocskor (ocrea), továbbá a csősznek s a béresnek l-l arany pénzbér; egy cselédnek ruhafélék mellett gabona, sertés és tehén volt a fizetése. Az uradalom még orvosnak (esetleg orvosságért) is fizetett 21 aranyat. Egy másik összeírás a Várdai-uradalom 13 falujából 1521-ből némi összehasonlításra is módot ad. Sajnos, ez a 13 falu csak részben azonos a korábbi falvakkal. Ekkor 426 telkesjobbágy és 83 zsellér, Várdán 4 cseléd család élt az uradalom területén - összesen 513 család, mintegy 2565 lélek. Ez kevesebb, mint 70 évvel korábban, de már ekkor 33 ház, illetve telek állott pusztán; ezek földjét vagy az uradalom használta, vagy a faluközösség osztotta fel tagjai között.

20 A jobbágyok szolgáltatásai a XVI. század elején még közel sem voltak egységesek. A földbér (census) eléggé kiegyenlítettnek látszik, a négy igavonóval rendelkező telkes jobbágy évente egy-két vagy három ízben (Szt. György, Szt. Mihály és Márton napján) általában évi 1 forintot fizetett. A természetbeni szolgáltatás a kaszás és sarlós termény után (gabona, borsó, lencse stb.) a tizedik rész, de két faluban már a kilencedik. Marok két hordó bort fizet szüretkor. Munkaszolgáltatás (robot) csak két helyen van: Várdán szénakaszálás, Papon 50 hold gabonavetés, aratás és behordás. Ajándék évente kétszer, helyenként eltérő alkalommal, az úr vagy tisztje konyháján kappan, kalács és pénz. Végül a makkoló sertés után tized, ha tíznél kevesebb a sertések száma, darabonként 2 dénár. A halászó helyeken a fogás egyharmada, Várdán a csíkból meghatározott mennyiség. A földesúré a rév- és malomvám. A földesúri majorgazdálkodás súlya az állattartáson nyugodott. A saját tenyésztésű és tized-sertések, valamint a juhok és kecskék darabszáma a következő volt: 19 MEZŐ, 1970. 23.; A várdai uradalom 1471-ben a következő helyeket foglalta magába: oppidum Kisvárda, Szentgyörgy (ma puszta, a középkorban Szcntgyörgymacs, Debrecen mellett), Ajak, Pátroha, Dombrád, Veresmart (Szabolcsveresmart), Rozsály (puszta Szabolcsveresmart határában), Döge, Fényeslitke, Kalonga (puszta Tuzsér határában), Pap, Tuzsér, Révbács (Bácsaranyos), Mohostelek (már akkor praedium Kisvárda táján) és a leányvári rév Szabolcsban. Bereg megyében Daróc és Marok, Szatmárban Jánk egy része, Gyügye, Hermánszeg egy része, a rév Jánkon és Hermánszegen, ugyanott egy vízimalom is a Szamoson: ZICHY, 1871-1931. XI. 85. 20 ZICHY, 1871-1931. IX. 403., 477-478.; XII. 221-222.