Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

kívül vezette. A konyha előrészét, ahova az udvarról közvetlenül beléptek, pitarnak nevezték, a pitarból nyílt jobbra a lakószoba ajtaja, majd mikor a ház végébe a konyha mellé egy harmadik helyiséget (kamrát, később lakószobát is) építettek, e helyiség bejárata is. A kémény alatti rész neve volt a konyha. A szobabeii kemence fűtő- és sütőalkalmatosság volt, a főzést szabadkonyhán végezték. A Nyírség lakóháza a két alaptípus sajátos keveredéseként - az iratok tanúsága szerint már a XVIII. században - alakult ki. Volt itt - az első világháborúig általában - olyan ház, amelyben a lakószobában a konyhából fűthető kemence állott, de mellette az ajtó mellett a szobabeli bal sarkot elfoglaló kemence külső oldalán kandalló is volt. Ez a kandallós, kemencés háztípus - természetesen a konyhában kémény is volt - főleg a Tisza mentén volt elterjedt, míg a Nyírség déli részén a kemencés, kandallós, tüzhelyes altípus volt az uralkodó. Ennél az altípusnál a szobában kandalló állott, míg a lapos sütőkemence, amelynek tetejét szabad tűzhelynek használták, a konyhabeli kémény alá építették. Ha nem a kemence tetején főztek, akkor a kemence szája mellé balról sárkatlant építettek. Ez a házforma Erdélynek az Alfölddel érintkező peremén még az 193o-as években is gyakori volt, a magyarságnál és a románságnál egyaránt, valószínűleg a XVIII. századi népesség áttelepítésével került el hozzánk. A leírt háztípusok tiszta formában a jelen század fordulóján már pusztulóban voltak. A füstös, kéménytelen lakóházakat a XVIII. században már kezdték felváltani a kéményes házak. Nemcsak a parasztság igénye, de a hatósági beavatkozás is közrejátszott ebben; az újonnan épített házaknál kötelező volt a kémény megépítése. A kandallós tűzhelyek megfogyatkozása ugyancsak a hatósági és földesúri beavatkozás eredménye. A pusztuló erdők megvédése okából ugyanis inkább a kemencés tűzhelyek építését szorgalmazták, a kemencét ugyanis náddal, gazzal is lehetett fűteni. Móricz Zsigmond a század elején még látta a tiszaháti füstös házak átalakulását. „ Ezelőtt száz, sőt ötven évvel is úgy építették a házat, hogy a két szoba között szabad eresz maradt, amelyet nem választott el fal a keskeny tornáctól. Bent a házban volt a szabad tűzhely kémény nélkül, a füst a nyitott tetőn tódult ki. Később, mikor kéményt kellett építeni, tágas szabad kéményt emeltek a pitar fölé és elől fallal zárták el a szabadtól, de úgy, hogy a szobák ajtai még mindig a szabad tornácrészbe nyíltak. Ma a rendes közönséges építési terv; elöl a tágasabb szoba, aztán a konyha, végül a hátulsó szoba. " A jelen század első harmadában mindhárom háztípus alapvető változáson ment keresztül. Altalánossá vált a három helyiséges lakóház, szoba, konyha a pitarral és az alsó szoba, ami vagy kamra vagy rendesen használt lakóhelyiség volt. A régi tűzhely- és fűtőberendezés mindenütt eltűnt, átalakult vagy kikerült a lakóházból. A kandalló helyét a sárból rakott zárt tűzhely vagy öntött vas