Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
élő népeket kivonhatták a főispán, az alispán és a szolgabírák bírói illetékessége alól. A XV. században - amikor a megye autonómiája szélesebb körű lett - már minden nagybirtoka úr megkapta a szabad ispánságot, azaz a népeik feletti bíráskodás jogát, vagy még annál is szélesebb körű vérbíróságot (jus gladii). A földesúri bíráskodás mindkét formájára van példánk is. 1358-ban Kállay János és fia, 1411-ben pedig a beregi Tarkányi György és Miklós fiai kapták meg azt a jogot, hogy a saját birtokukon lakó jobbágyaik mindenféle peres ügyét - kivéve a lopást, a rablást és egyéb nyilvános büntetteket-maguk ítélhessék meg. Más földesúr és a megye ezek ellen csak az immunitást élvező földesúr előtt indíthatott pert. Az utóbbiak pedig személyükben csak a király előtt voltak beperelhetők. A Károlyi család 1387-ben ennél szélesebb körű bírói jogot kapott: birtokaikon az idegen földesurak tettenért, nyilvános gonosztettet (tolvajlás, rablás, gyújtogatás, bűbájoskodás, pénz- és pecséthamisítás) elkövető alattvalóit is elfoghatták, felnyársalásra, akasztásra, lefejezésre, kerékbetörésre ítélhették - a megyei főispán, alispán és a szolgabírák ellentmondása nélkül. Őket magukat bármely ügyben csak a királyi kúriában lehetett perbe fogni. A megyei hatóság illetékessége tehát csupán a kisebb nemesekre, azok jobbágyaira, lényegében pedig a megyék területeinek csupán kisebb hányadára terjedt ki. l 8 A mintegy féltucatnyi nagybirtok XIV századi életére csak szórványos, össze nem függő adataink vannak. Három vonásuk azonban szembeötlő és jellemző. Egyik a világi jellegű várépítés, amely ez időben csak néhány kiváltságos nagybirtokos joga. Másodikként az egyházi jellegű építkezést említhetjük. A kolostorok alapítása kétségtelenül a nagybirtokos nemzetségek müve; az ez időben épült templomok nagy része is a nagybirtokosok faluiban keletkezett. Végül harmadsorban a XIV-XV. században a jobbágytársadalom egy részének emelkedése, a mezővárosok kialakulása révén, szintén a nagybirtokokon figyelhető meg. A várak keletkezéséről és az egyházi építkezésekről alább szólunk, de a három momentum kölcsönös összefüggésben áll egymással. A XV. század folyamán már e táj is bekapcsolódott a gazdasági élet fellendülésébe. Ezt árulja el a táj egyetlen uradalmának 1449-ből és 1453-ból megmaradt töredékes összeírása, jobbágy-névsor és jövedelemkimutatása. A Várdai család kisvárdai uradalmának 13 falujáról van szó. A 13 faluból 9: Döge, Kalonga, (Fényes-)Litke, (Nagy- v. Nyír-)Mada, Pap, Rozsály, Szentgyörgy(macs), (Kis-) Várda és Veresmart Szabolcsban, 4: Badaló, (Bereg-)Daróc, Gelénes és Marok Bereg megyében feküdt - és összesen 610 jobbágycsalád, mintegy 3050 lélek élt 18 AO, 1878-1920. VII. 242-243.; KÁROLYI, 1882-1897. I. 420-421. A jobbágyok feletti bíráskodást 141 l-ben kapták meg: uo. 564-565.; Az úriszékre és a pallosjogra: VARGA, 1958. 10.
