Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Ez a javaslat már Szabolcs megye közgyűlésén sem került tárgyalásra. A helytartótanács akciója eredményeként 1792. november 11 -én Pesten összeült a regnicolaris deputáció, amelyben a megye másodalispánja, Szathmáry Király Jó­zsef is jelentős szerepet vitt. A királyi személynök elnöklete alatt ölésező kül­döttség az év hátralevő részében és a következő évben állandóan foglalkozott a kérdéssel, és az ország összes törvényhatóságaitól bekért vélemények alapján 1794 elejére megszerkesztette az átfogó rendezés alapjául szolgáló javaslatát. Ennek egyes pontjai részben konkrétabb, részben általánosabb formában foglal­koztak az utasforgalom, a pásztorok, az állatforgalom, a mészárosok, a csárdák, a révek, a vámok ellenőrzésével, a szállások és hegyvidéki szétszórt félvak összetelepítésével. A kiadott rendelkezéseket a helytartótanács csak keretnek szánta, amelyen belül minden törvényhatóság a maga különleges helyzetének megfelelően hozhatott részletes intézkedéseket. Ez legtöbb helyen még 1794­ben, vagy az azt követő évben meg is történt. Az országos kormányszervek által bekért jelentések legtöbbje ugyan az általunk tárgyalt kérdést érinti, mégis in­kább a XVIII. század végi közigazgatás és közbiztonság állapotára ad jellemző képet, és tárgyalása jelen tanulmányunk keretét meghaladná. 38 A következő évtizedek alatt a pásztorság életformájának ügye nem került ugyan le a napirendről, azonban úgy látszik, hogy akkora jelentősége mégsem volt, mint a tárgyalt időben. Ebben nyilván nagy része volt az országos rendel­kezésnek is, de minden bizonnyal inkább annak tulajdonítható, hogy a gazdasá­gi élet fokozatos átalakulása következtében, a szilajpásztorkodás csökkenésével a köz- és vagyonbiztonság nem volt már annyira veszélyeztetve. A nagy legelők­kel rendelkező falvak és városok pusztai rendtartása is megszilárdult, a mezei szállások fokozatosan földművelő tanyákká alakultak át. Az utasok és mezőgaz­dasági munkavállalók útlevéllel való ellátása, az állatforgalom ellenőrzése a kö­vetkező két évtizedben lassan általános gyakorlattá vált. Ezért a XIX. század fo­lyamán a pásztorok megregulázása már nem volt olyan kényszerítő ügy, mint a XVIII. században. 38 Szathmáry Király József alispán az első tanácskozásról igen részletes jelentést és saját nézeteit összefoglaló javaslatát a közgyűlésnek bemutatta. Ennek egy része az országos határozatba is bele­került. Uo. Fasc. 8. No. 1415. 1792.

Next

/
Oldalképek
Tartalom