Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
megriasztása miatt a gulyások a marhát ló nélkül meg nem őrizhetik, és ha lovat nem lesz nekik szabad tartani, nem kapnak majd pásztort. A városi tanács a gazdák érvelését majdnem szóról szóra átvette és továbbította részben a vármegyéhez, részben a nádor útján a helytartótanácshoz. A helytartótanács a kérelmet el is fogadta, és utasította a vármegyét, hogy a számadóknak engedje meg a lótartást. 34 A pásztorok regulázására indított helyi akció 1792-ben azonban már beletorkollott az országos rendezés előkészítésébe, és ebben a rendezésben több 34 A debreceni marhatartó gazdák 1792. aug. 11-én a debreceni tanácshoz beadott kérvényükben elmondották, hogy az elvett lovakat a pásztorok a város közbenjárására visszakapták ugyan, de a vármegye a lótartás tilalmát továbbra is fenn akarja tartani. Ezért a gulyások kijelentik, hogy nem akarnak tovább szolgálni, és kérik, a tanács lépjen közbe, hogy a pásztoroknak a hátasló tartás tovább is engedtessék meg. A gazdák beadványa plasztikus hűséggel örökítette meg Debrecen gazdálkodásának módját a XVIII. század végén. ,, l-o. Minthogy ez népes város és itten nem annyira a kereskedés s manufactura, mint a marhatartás és azzal járó szántás-vetés és kaszáitatás (minthogy itten folyóvíz nincs) végzi és szenyvedi az adónak és más publicumnak terhét. Itt a legelőmező, hol tudniillik a tehéncsordák, fejősjuhok, jármos ökrök, és szekeres lovak járások van, természet szerint nagyobb tágasságot kivan, mint másutt. Továbbá az ilyen legelőmező után vágynak a szántóföldek, amelyeknek a szántóvető embereknek számához képpest jól ki kelletik terjedni, azért innét vagyon, hogy 2- 0. A gulyák és ménesek túl lévén ezeken, messze esnek a várostól, és ami a legnagyobb tekintetet érdemel, csupán csak azon részén vágynak ezen marhák a nemes város pusztáin, úgy mint napnyugat felé, mivel más oldalakon nem is lehetne a gulyákat tartani, nyert más uraságok és helységek határa közel van, annyira, hogy a gulyák, ménesek, nyájjuhok és nyájsertések más oldalra teleltetnének, éppen nem férnének meg a nemes városnak azon keskeny határain. Innét vagyon tehát, hogy itten az ilyetén marhák távolyabb esnek a várostól, mint más apróbb helyeken. Erre való nézve 3- 0. Minthogy mi is gazda emberek lóháton menvén, sem szemlélhetjük meg marháinkat oly hamar, mint kisebb helységekben gyalog, örömöstebb oly számadó pásztorokat szándékoztunk fogadni, akiknek itten nemcsak házok, hanem szántóföldjük is legyen, akik többire cívisek is, s mint más polgárok, quartírost tartanak és más egyéb közönséges terhet viselnek. Azért közönséges akaratból jobbnak esmértük, hogy magabíró emberek legyenek a számadóink, akiken megvehessük, ha a bojtárok gondviseletlensége által is kárt vallunk. 4- 0. Mivel a számadók gazdaemberek, azok maga oeconomiája folytatása végett is szántó és szekeres lovakat tartanak, és tartani kénytelenek, és mikor ily messziről a gulyához indulnak, magok lovain mennek el. 5- 0. Hol egy, hol más gazdának környülállása megkívánja, hogy vagy innét a marháját a gulyára hajtassa, vagy onnét haza, példának okáért, elvész a fejőstehén fia, vagy borját elrúgja, vagy nem jó fejős, ilyen és más több ehhez hasonló okokra nézve ki kell a marhát hajtani. Ezeket pedig annyira hátasló nélkül nem lehet elvégezni. 6- 0. Néha-néha, megesik, hogy a marhákat elfüstölik, vagy azok bogárzás miatt, vagy más okból is négy-öt-hat mérföldnyire elfutnak, és szaladnak, szükséges akkor azok előállítására a hátasló. 7- 0. A tolvajság annyira eláradt, hogy a tolvajok már nemcsak éjjel, de fényes nappal is kiugratják a nyájból a marhát, mégpedig lóháton járó tolvajok, ezek kergelésével nemcsak a pásztorok, de mi is szükségesnek ítéljük és tartjuk a hátaslovat, hogy tavaly is, az idén is ily történetek miatt károkat szenvedtenek pásztoraink. Minthogy pedig számadó pásztorokat nem tarthatunk, hacsak hátaslovak nem engedtetik, mi pedig tetemes adót fizetünk a marháinktól is, és több közönséges terhet viselünk, alázatosan esedezünk annak véghezvitelére, hogy számadó pásztoraink (ide nem értvén a bojtárokat, akik hogy lovat tartsanak magoknak, magunk sem akarjuk) hátaslovaik el ne vétessenek. " SZSZBML, IVA. 1. Fasc. 8. No. 1385. 1792.; Fasc. 8. No. 1257. 1792.
