Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

BEVEZETÉS

Még tanár korában feltérképezte Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza műemlékeit, képzőművészeti és építészeti tárgyú publikációi jelentek meg. Kutatásokat végzett a megyei levéltárban, ahol jól boldogult a másoknak megfejthetetlen 16-17. századi latin nyelvű iratokkal. Látókörébe került Szabolcs megye török kori végvára, a kallói vár, amelynek alig maradt nyoma, és emléke is elhalványult. Ezeknek a nyomoknak a felderítéséért, ennek az emléknek az ébrentartásáért az utóbbi fél évszázadban Koroknay Gyula tett a legtöbbet. 1961-ben jelent meg alapvető tanulmánya: „A kallói vár", majd ugyanez a dolgozat A nagykállói járás múltja és jelene című kötetben is közlésre került „Kallói egykori vára" címen. írásában a vár építésének körülményeit, a róla készült ábrázolásokat, metszeteket vizsgálta és adta közre. Nagyvonalakban végigkísérte az erődítmény fennállásának történetét. Koroknay Gyula az 1980-as években tért vissza kallói témájához. E tárgyú kutatásai -amelyek talán soha nem szüneteltek teljesen - kiszélesedtek, a várral kapcsolatos minden, forrásokban fellelhető mozzanatra kiterjedtek. A 17. századi történetírók munkáiból, régi feljegyzésekből, levéltári iratokból dolgozott. Összegyűjtött anyagát a vár kapitányainak személye és működése köré rendezte. Ezek életútját, kallói tevékenységét ismertette, vázolta családi és politikai kapcsolataikat. Az 1570-1630 közötti időszakra vonatkozó írásait a Szabolcs-szatmári Szemlében tette közzé. Őfelsége kallói végháza 1570-1610. Szabolcs-szatmári Szemle, 1986/2. 168-178. 1986/3.294-306. Lónyay András, őfelsége kállai őrségének és várának főkapitánya (1609-1619) Szabolcs-szatmári Szemle, 1987/2. 193-208. Nyáry István Szabolcs-szatmári Szemle, 1988/1. 33-40. Koroknay harmadik „kallói korszaka" az 1990-es évekre esik, amikor Dr. Németh Péter és mások biztatására folytatta a kallói kapitányok történetének megírását. A részletes feltárással 1680-ig jutott, a vár utolsó éveinek feldolgozását már nem végezte el. Az elkészült kéziratot a megyei levéltárra hagyta. Úgy látszott helyesnek, hogy egy kötetbe rendezzük a kallói kapitányokról szóló, a Szemlében már megjelent és a még kiadatlan kéziratrészeket. A gazdag forrásanyagra épülő, kultúrtörténeti érdekességeket tartalmazó kötet nemcsak Kalló várának, hanem tágabb környezetének is mindeddig kevéssé ismert és sajátos szempontból láttatott kora újkori történetét foglalja magába. Megjelentetését Nagykálló Város Önkormányzatának támogatása tette lehetővé.