Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SZUHAY MÁTYÁS
lehet kétség afelől, hogy az a bizonyos március 30-i lemondás nem volt őszinte, s Rákóczi csak a kedvező alkalmat várta, hogy visszatérjen. Maga Szuhay Mátyás, úgy látszik, Majtény környékén várta a sors fordulását. Ugyanakkor Felső-Magyarországon is készülődtek. Pethő Zsigmond 1659. augusztus 15-én értesíti a vármegyét, hogy a német hadak útra készen vannak. 256 (Egy jó hónapra rá Kisdy Benedek, Pethő Zsigmond levele hívja a vármegyét Kassára a szeptember 21-i eskütételre. 257 ) Ezt a levelet Rákóczinak is elküldte a vármegye, egyúttal engedélyét kérve. Mindennél többet mond azonban, hogy október közepén Gyulay Ferenc Várad főkapitánya értesíti a vármegyét, hogy Szilágyi Ferenccel és az egykori vicekapitány Ibrányi Mihállyal október 14-én Kallóba érkeznek, hogy átadják a várat a biztosoknak. 258 Ez az akta téveszthette meg a legújabb szabolcsi monográfia szerzőjét, mikor erre az időpontra teszi a vár átadását, ami, mint a későbbiekben kiviláglik, téves. Minden bizonnyal Rákóczi György közbelépett. Ugyanis Szalárdy tanúsága szerint „Ecsedbül azért die 23-a Augusti indulván Rákóczi fejedelem, ... Székelyhidra jött vala". 259 Vagyis egy hónappal előbb megindította hadait Barcsai ellen, mint ahogy Szabolcs vármegyét Kassára a hűségeskü letételére hívták. Rákóczi először is az időközben Barcsai mellé állt váradiakat akarta semlegesíteni. Szuhay Mátyás ez alkalommal került ismét előtérbe. Augusztus 24-én ért, amint Szalárdy megírja „a fejedelem hadaival, hat- vagy hétezer emberrel a váradi határba, kik ... azért jöttek és küldettek vala, hogy a város népét hacsak neutralitásra (semlegességre) is, anynyival könnyebben rákénszeríthessék", 260 ami ugyan nem könnyen, de megtörtént. Egy hónap sem telt el, és 1659. szeptember 24-én, Marosvásárhelyen a rendek egy része újra megválasztotta Rákóczit Erdély fejedelmének, a fejedelemség kettészakadt, miközben Pozsonyban a szabolcsi követek azon fáradoztak, „hogyha ugyan Szatmárban és Kallóban prezidiumot küld őfelsége, tehát juxta statuta regni (az ország rendelkezései szerint) nemzetünkből álló rend legyen " vagy ha mégsem: „ Intra annum quanto citius az extraneus miles edukáltassék". (Egy éven belül, minél gyorsabban az idegen had kivonassék.) 261 Ugyanakkor a két követ, Banchy András és Kemecsey Ferenc sanyarú helyzetbe jutott a diéta idejének elhúzódása miatt. Részlet egyik levelükből: ( ,... legyen gondviselés költségünkről, minekünk it Isten után csak kegyelmetekre kell támaszkodnunk, azért kérjük mentől hamarább küldjön költséget kegyelmetek, mert csak szintén fogytán vagyunk az költségnek. Az vizet szabad pénz nélkül merítenünk, de azon kívül ha enni s innya akarunk, szolgáink s lovaink, meg kell az árát adnunk. Gondolja kegyelmetek, immár a tél is ránk közelít és szolgáinknak téli köntöst kell szereznünk. Velünk együtt azok is kegyelmetek szolgái. Az kállaiaknak hírét sem halljuk. Szencen ugyan nincsenek, ehhez képest az köcsönhöz nem bízunk it immár, 6 Uo. Fasc. 77. No 12. 1659. 7 Uo. Fasc. 77. No 15. 1659. 8 Uo. Prot. 12. Fol. 115. "Szalárdy, 1980.494. 0 Uo. 496. 1 SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 12. Fol. 105.
