Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SZUHAY MÁTYÁS
azt mások is próbálták... " A megértéshez tudni kell, hogy egy előző levélben a vármegye ígérte, hogy bizonyos kallói kereskedők által, akik Szenére mennek, fog számukra pénzt küldeni. Késtek. Az 1660. évre nyíló tél, úgy látszik, enyhe volt. A lakosság számára telve félelemmel, aggodalommal, de nem a vitézlő nép számára. Február 12-én a hajdúvárosok Polgárról értesítik a vármegyét: „ Csak indulófélben vadnak az ebek. " A február 13-i gyulaházi gyűlés jegyzőkönyvében már azt olvashatjuk: „Az pogányságnak Egren rettenetes nagy gyűlése ágyukkal, tarackokkal, számtalan szekerekkel lészen benne, úgyhogy maholnap, azmely felé Isten elerereszti, minden bizonynyal az kereszténységnek, szegény hazánknak, édes maroknyi nemzetünknek pusztítására, romlására, rablására megindul. Előttünk viselvén azért igaz kereszténységünkhöz, nemzetünkhöz való szeretetünket, igaz magyari vérünket, az magunk oltalmára vigyázni akarván, végeztük, hogy ad diem praesentis (a mai naphoz képest) a jövő vasárnapra Királytelekére minden nemesember értéke szerint lovast küldjön vagy maga menjen. " 2M Az egri törökök hadi készülődése, kivéve a Tisza túlsó partján fekvő három falut, tulajdonképpen Felső-Magyarország északi része ellen irányult, közvetve érintette Szabolcsot. Ha ugyanis innét elvonják a hajdúkat és a felkelést, a mai ÉszakTiszántúl fegyvertelen marad, márpedig, mint később világos lett, a török főtámadás célja ez volt. Úgy látszik azonban, hogy az egriek csak idegesítették a felsőmagyarországiakat és az új kassai főkapitányt, Homonnai Drugeth Györgyöt (Esterházy Máriának, Nyáry Krisztina lányának a férjét) vagy pedig Szejdi Ahmed budai pasa, aki Temesváron telelt, délről lassabban, két hónapos késéssel érkezett. Április második hetében egyre-másra érkeznek a riasztó hírek. Az időrendben első értesítés Gyulay Ferenctől származik április 8-i kelettel. Egy napra rá van datálva a most már török kézben lévő magyar „jenéifűbírónak" Baranyay Péternek a levele Barkóczy Istvánhoz: „ Vitéz kapitány uram, megértettük az kegyelmed méltó kívánságát, kegyelmed azt parancsolja, hogy az Szarvas csinálását megüzenjük kegyelmednek, ezért az dolognak valósága felöl azt írhatom, hogy az Szarvast erősen csinálja az török, az hidat is erősen csináltatja, az bizonyos dolog, mert innét Jenőrül is emberek vadnak oda heti szerre, most is a mi falunkbul két szekérrel kell oda menni nyolc-nyolc ökrével, egyéb faluknak is hasonlóképpen. Azmely török penig Szarvasnál vagyon, annak száma hétezer, az nagyvezér penig derék erővel Gyulánál vagyon, még az vezér elérkezik, addig mind az hidat, mind az várat városával együtt meg akarja csináltatni. Az rácságot mind melléje vette, azt tatár ruhában öltöztette, az föld népe is igen sok, aki csinálja az hidat. Mi ugyan értekeztünk tülök, hogy hová mennének ilyen nagy apparátussal, azt megértettük bizonyosan tülök, hogy elsőben az hajdúvárosokra, azután általmennek az Tiszán egész tizenhárom városig. Minek okáért legyen kegyelmetek vigyázásban, mert él az Isten, hogy az kegyelmetek kévánsága szerint híven keresztyén indulatunk szerint igazán megirtunk kegyelmeteknek. " 26S Uo. Prot. 12. Fol. 111. Uo. Fasc. 78. No 62. 1660. Uo. Prot. 12. Fol. 130. Uo. Fasc. 78. No 1. 1660.
