Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SZUHAY MÁTYÁS

intercessziójával (közbenjárásával) ebbéli alázatos szupplikációnkat (könyörgésünket) kegyelmesenpromoveálni (segíteni) méltóztassék".

251 Mindkét írás világosan mutatja, hogy Szabolcs vármegye már ebben az időpontban, Rákóczi György második lemondása előtt kereste a királyi Magyarországba vezető utat. Mikor a hét szabolcsi hajdúváros tudomást szerzett mindezekről, levélben fordultak a vármegyéhez, s a közös veszélyre hivatkozva, 4-5000 gyalogot kértek segítségül, valamint az ország főméltóságaival folytatott levelezés másolatait.

252 A szabolcsi hajdúság, nem alap nélkül, félt. Élénken élt egyrészt az emlékezetében, hogy az előző évi tatár és török támadás mekkora vérveszteséget okozott az érmelléki hajdúságnak. De másrészt anélkül is felkorbácsolta lelküket az egri Húszéin pasa nekik írt levele, melyről Szalárdynál olvashatunk. "Ezen esztendőnek elein, die 5-a Januarii az egri Húszain pasa Jenő s Deszni alól hozzá bocsáttatván, hihető, a budai vezér parancsolatjából, Szolnokból való intő s tanácsló levelei által az hajdúságot Rákóczi fejedelemtől elszakasztani és Erdélyhez holdoltatni nagyon igyekézi vala ... Mely írásának ha nálokfoganatja nem lenne, bizonnyal tartanának számost reá s meglátnák, hatalmas császár éles fegyvere miatt kellene elveszniek ... "

25i A közgyűlés úgy intézkedik, hogy portánként 2 puskást rendel hozzájuk, kiket Oroson és Ofehértón Bessenyey Mihály illetve Banchy Mihály alispánok mustrálnak meg." 4 Júliusban Bessenyey Mihály alispán megy követségbe a volt fejedelemhez, ki ekkor Ecseden és Szatmáron tartózkodik. A követ alispán a vármegye sérelmeinek egész sorával járul Rákóczi György elé. Tekintve azonban, hogy pár nap múlva a megnyíló pozsonyi diétára a vármegye megközelítőleg hasonló értelmű utasítást fog adni követeinek, gyakorlatilag célszerűbbnek látszik a két dokumentumot öszszevonva tárgyalni. Bizonyos nehézséget okoz, hogy a gravámenek egy része korábbi időkre vonatkozik, mint például Bay István alispánt a kállóiak részéről ért sérelem, de nagyobb részük hihetőleg a tényleges helyzetet tükrözte. A vármegyének Kálióra sok panasza van, ami lényegében abban kristályosodik ki: „az ország statútumihoz semmiben magokat nem alkalmaztatják" vagyis szököttjobbágyokat nem adnak ki, az ott lakó jobbágyok nem adóznak, „akárki erdejére 50, 60 több szekerekkel is reá mennek és szabadosan hordják, pusztítják", nemesek házaiban kvártélyoznak, „ ott lakos nemes embereket magok székire citáltatnak (bírósága elé idéztetnek) ".

255 Olyan panaszok ezek, melyek végigkísérik Kalló várát, amíg csak fennáll. Szökött jobbágyot más helyek sem adnak ki, hivatkozva állítólagos hajdúkiváltságaikra, mint Pócs, Balsa, Királytelek, Polgár, Téglás, Bátor és Nyíregyháza. Ebben a felsorolásban az tűnhet föl, hogy Rákóczi-birtokok voltak. Ha mármost ezt a toborzásgyanús körülményt összevetjük azzal, hogy az elűzött Konstantin moldvai vajda is Szatmárban kvártélyozott hadaival, valamint hogy a lemondott fejedelem is Szatmárban és Ecseden töltötte idejét, akkor alig 251 Uo. Prot. 12. Fol. 73. 252 SZSZBML, IV. A. I. Prot. 12. Fol. 72. 253 Szalárdy, 477.; SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 77. No 6. 1659. 254 SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 12. Fol. 81. 255 Uo. Fasc. 77. No 13. 1659.